A depresszió egy tünetegyüttes, amely számos módon megnyilvánulhat. Olykor egészséges embereknek is vannak hangulati hullámvölgyei, egy súlyos betegség árnyékában ezért akár természetesnek is tűnhet, hogy a negatív érzelmi állapotok felerősödnek. A rosszkedv nem azonos a depresszióval!
Olykor depresszióval magyaráznak olyan jelenségeket, amelyek még nem sorolhatók ide, de gyakori az is, hogy nem ismerik fel azt, ha a beteg állapotának, tetteinek, gondolatainak oka a depresszió. Ha szóba kerül a depresszió, az érintettek azt olykor sértésként, minősítésként értékelik, és azon tüneteiket is a daganatos betegségnek tulajdonítják, amelyekért pedig valójában a depresszió okolható.
A depressziós betegben állandósul a szomorúság, a reményvesztettség érzése, gyakran érzi magát egyedül, elhagyatottnak, elszigeteltnek. Lehet csendes, befelé forduló, de az ingerlékenység sem ritka. Jellemző az önbizalom elvesztése, az önvád, önmaga lekicsinylése, szapulása, ami abból adódik, hogy tehetetlennek, értéktelennek érzi magát, helyzetét pedig kilátástalannak tartja. Jellemző, hogy a depressziós ember nem tud örülni azoknak a dolgoknak sem, amelyek korábban éltették vagy amiben örömét lelte, ezáltal egyre inkább elveszíti érdeklődését és aktivitását, egyre passzívabbá válik. Sokszor a beteg szemére is veti környezete, hogy „nem tud örülni semminek”, mert ezáltal a családtagok is tehetetlennek érzik magukat, erőfeszítéseiket pedig egy idő után feleslegesnek tartják. A beteg kritizálása persze nem segíti a megoldást. A depresszió ugyanis sokszor nem az objektív körülmények függvénye (egy egészséges, kívülről nézve kiegyensúlyozott ember is lehet depressziós). A depresszió forrása az adott szituáció egyéni megítélése: legszorultabb helyzetében is lehet életvidám valaki, míg más ember a kívülállók által irigyelt élethelyzetben is depressziós.
A depressziós beteg kevésbé tud koncentrálni, nehezen hoz döntéseket. Jellemző a fáradékonyság is (ezt okozhatja más is, például a kimerítő terápiák vagy vérszegénység), gyakori a szexuális érdeklődés elvesztése. A depresszió alvászavarokat okozhat, ami alvásképtelenségben éppúgy megnyilvánulhat, mint aluszékonyságban, ami a valóság elől való menekülés egyik formája (utóbbi funkciót töltheti be az alkohol vagy a kábítószer is, ami tovább súlyosbítja a problémákat). Kimondva vagy kimondatlanul, de halálvágy, öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek.
A depresszió a testi tüneteket is súlyosbíthatja: felerősítheti a fájdalmakat, az étvágytalanságot, az emésztési nehézségeket, a székelési gondokat. Ha nem alkalomszerűen, hanem heteken át, folyamatosan fennállnak a problémák, mielőbb lépéseket kell tenni a változtatásért, mert a depresszió elszívja az energiát a beteg (és családtagjai) elől egy olyan élethelyzetben, amikor pedig a leginkább szükség lenne minden testi és lelki erőre.
