A terhességi emlőrák az összes emlőrákos eset mintegy 3 százaléka, hozzávetőleg 3 ezer terhességből egy esetben fordul elő.
A terhességi emlőrák veszélye, hogy sok esetben késik a diagnózis, mert a kismamák az emlőben a terhesség miatt végbemenő változásoknak tudják be az elváltozásokat (döntő többségben erről is van szó), így késve fordulnak orvoshoz. A diagnózis is nehézkesebb, mivel várandóság, majd szoptatás idején az emlő tömöttebb állagú, göbös tapintatú.
Terhesség alatt az emlőpanaszok elsődleges kivizsgálási eszköze az ultrahang, amely kockázat nélkül, korlátlanul használható, hiszen a magzat fejlődését is ultrahangvizsgálattal követik nyomon. Ha szükséges, tumorgyanú esetén a sugárvédelmi szabályok betartásával elvégezhető mammográfia is. Az emlő MR vizsgálatának több akadálya is van: egyrészt a kontrasztanyag alkalmazása ellenjavallt, másrészt a megnövekedett haskörfogat is gátja lehet a vizsgálatnak, amelyet hason fekve kellene elvégezni.
Patológiai mintavételre elsősorban a hengerbiopszia (core-biopszia) javasolt, a vékonytűs biopszia kevésbé. Ha mégis vékonytű biopszia mellett döntenek, annak eredménye akkor fogadható el, ha bizonyítja a rosszindulatú daganatot – ha nem támasztja alá, az adódhat a mintavétel sajátosságából, a túl kevés vizsgálható mintából is, ezért ebben az esetben ugyancsak hengerbiopszia elvégzését tartja indokoltnak a szakmai ajánlás.
