A jóindulatú emlődaganatok felismerése azért fontos, mert egyértelműen ki kell zárni az elváltozás rosszindulatúságát.
A jóindulatú (benignus) elváltozások rendszerint lassan növekednek, nem terjednek szét a szervezetben. A növekedéssel panaszt ugyan okozhatnak, valamint lehetnek szövődményeik is, például egyes típusai vérezhetnek, nyomhatnak idegeket, ezzel kiválthatnak kellemetlenséget, fájdalmat, akadályozhatják a mozgást, ám általában nem igényelnek kezelést, hosszú távon együtt lehet velük élni, illetve ha szükséges, akkor eltávolíthatók, gyógyíthatók, a kiújulásuk általában ritkább. A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül maradnak, elszigeteltek a környezetüktől, nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket.
Vannak olyan altípusok, amelyek ha kezelést nem is, de ellenőrzést igényelnek, mert idővel rosszindulatú daganattá fajuljanak. Egy folyadékot tartalmazó ciszta esetén ez nem merül fel, viszont egy nagyra nőtt fibroadenoma a jóindulatúsága ellenére is indokolhat már műtétet.
A jóindulatú emlődaganatok a bármilyen életkorban előfordulhatnak, a legtöbb nő mellében előbb-utóbb alakul ki jóindulatú elváltozás. Ezek közül vannak, amelyek hormonális hatásokkal magyarázhatók, előfordul vírus által kiváltott elváltozás is, ám a kiváltó okot az esetek nagyobb részében nem lehet azonosítani. Az emlő jóindulatú daganatai általában sima felszínűek, rugalmas tapintásúak, alapjáról könnyen elmozdíthatók, környezetétől élesen elkülönülő, bőrrel, környezeti kötőszövetekkel összekapaszkodást nem mutató szövettöbbletek. Ugyanakkor csak tapintás vagy fizikai vizsgálat alapján egyetlen elváltozásról sem lehet megállapítani, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, sőt nem ritka, hogy a kivizsgálások eredménye sem egyértelmű. Egyes elváltozásoknak az ultrahangvizsgálat során látható radiológiai képe jellegzetes, de vannak elváltozások, amelyekről csak citológiai vagy szövettani mintavétellel lehet egyértelműen megállapítani a típusát.
A rosszindulatú (malignus) daganatok képalkotó vizsgálatokkal látható felülete rendszerint nem olyan körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké. Gyakran nyúlványokat, „tüskéket” bocsátanak a környezetükbe, képesek átterjedni a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba betörve más szervekbe is eljuthatnak, majd ott is növekedésbe kezdenek, szövődményeik (áttétjeik) pedig az idő előrehaladtával összeegyeztethetetlené válnak az élettel. Egy tumor rosszindulatúsága tehát nem elsősorban a daganat méretétől függ, hanem szaporodásának, osztódásának ütemétől, a daganatos gócokról levált és vérben keringő ráksejtek kitapadási és növekedési képességétől, köznapi megfogalmazásban az áttétképződési hajlamtól. A rosszindulatú emlődaganatokat is több tényező alapján kategorizálják, vannak kevésbé és erősen agresszív elváltozások.
