A „de Gramont” protokoll egy két összetevőből álló kezelés, amelyet 2 napon át (kb. 48 óra) szoktak alkalmazni. Aimery de Gramont francia onkológus professzorról, egy nemzetközi hírű rákkutatóról nevezték el a terápiát, amellyel a vastagbélrákkal vagy végbélrákkal kezelt betegek egy jelentős része találkozik. (Aimery de Gramont 2010-ben a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság meghívására tartott Budapesten előadást a hazai onkológusoknak, s az orvostársaság akkor tiszteletbeli taggá avatta.)
A „de Gramont” protokoll lényege, hogy először egy infúzióban gyors cseppszámmal, rövid idő alatt beadott gyógyszerrel (olykor pedig injekcióval) igyekeznek minél érzékenyebbé tenni a ráksejteket az azt követően adott kemoterápiás szerre. Ezt a beadási módot „bolus”-nak, telítő dózisnak nevezik. E telítő dózis beadásával gyorsan el lehet érni a daganatgátló szernek azt a szintjét a vérben, ami hatékonyan pusztítja a ráksejteket. Ezt követően 2 napon át kap a beteg hatóanyagot infúzión keresztül, e fenntartó dózissal tartják szinten a daganatellenes hatást.
A módszerben tehát nemcsak a felhasznált hatóanyagok kiválasztása és adagja fontos, hanem az ütemezés is. Sok kutatást végeztek, hogy kiderüljön, milyen időközönként és milyen gyorsasággal kell adni a kezeléseket ahhoz, hogy azokkal a legnagyobb tumorpusztító hatást lehessen elérni. A „de Gramont” protokollt – gyakran más kezelésekkel kombinálva – éppúgy alkalmazzák műtétek után az áttétek kockázatának csökkentésére, mint már kialakult áttétek esetén a rosszindulatú folyamat lassítására, a betegség kordában tartására. A „de Gramont” protokoll szerinti kezelést alapesetben 14 naponta ismételik.
Nyirokcsomó-áttétet adó vastagbélrák esetén a daganateltávolító műtétet követően féléves kemoterápiás kezelés indokolt, amelyet általában 2 hetenként, 12 ciklusban adnak, s alapját szintén a „de Gramont-protokoll” képezi. A napi onkológiai gyakorlatban ezt az alapkezelést többféle egyéb citosztatikummal, illetve célzott kezeléssel is ki lehet egészíteni, valamint a betegség sajátosságaihoz igazodva némileg módosított formában is lehet alkalmazni.
A kezelés célja a szervezetben lévő, a vérárammal vagy a nyirokkeringéssel esetleg elkóborolt ráksejtek, a képalkotó berendezések által még láthatatlan áttétes sejtcsomók (mikrometasztázisok) a tartós kemoterápiás hatásnak köszönhetően elpusztuljanak. A „de Gramont” protokoll mellett sok más kezelési séma (például FOLFOX, FOLFIRI, CAPOX, XELIRI) is létezik, ezeket is bemutatjuk. A protokollok közül mindig a betegségre és a betegre szabva kell kiválasztani a várhatóan legmegfelelőbbet.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
Illusztráció: Wikimedia.org
