Az emlődaganat citológiai vagy szövettani vizsgálatának részeként végeznek immunhisztokémiai vizsgálatokat (IHC) a patológián.
Az immunhisztokémia a daganatos sejtek molekuláris összetételéről ad információt, az eredmények alapvetően befolyásolják az adott emlőrák kezelhetőségét, a terápiás stratégiát. Vizsgálják, hogy a ráksejtek mennyire térnek el a normál sejtektől (szakkifejezéssel ezt a differenciáltság fokának nevezik), mert ez kihatással van a várható biológiai viselkedésükre, agresszivitásukra. Pontosabb képet tudnak adni a tumornak az emlő szerkezetén belüli eredetéről.
Elemzik a betegség kilátásait jelző értékeket, prognosztikai markereket is. A fentieken túl megállapítják például a daganatban aktuálisan osztódásban lévő sejtek arányát (Ki-67 érték), amely annál kedvezőbb, minél alacsonyabb az érték. Vizsgálják a daganat gyógyszeres kezelhetőségére utaló jeleket, például a tumor hormonérzékenységét (ösztrogén, progeszteron), valamint hogy HER2 receptorok találhatók-e a ráksejteken.
Az immunhisztokémiai vizsgálat nemcsak az elsődleges emlőtumor, hanem a másodlagos, áttétes daganatok elemzése szempontjából is fontos, mert ezáltal feltérképezhető, hogy milyen átalakuláson mentek át a daganatsejtek míg eljutottak távoli szervbe, majd ott fejlődésnek indultak – ennek a választandó kezelésre ugyancsak kihatása lehet. Az immunhisztokémiai vizsgálatok akkor is támpontot nyújthatnak, ha nem tudják, hogy honnan indult ki a daganat: az áttét vizsgálatából következtetni lehet arra is, hogy hol az elsődleges (primer) tumor.
