A vérszegénység (anémia) lényege, hogy a vér egyik fő alkotóeleme, a vörösvérsejtekben lévő hemoglobin mennyisége túl alacsonyra süllyed. Ennek oka lehet a daganatos betegség, a daganatellenes kezelés és a daganattól független folyamat is – illetve ezek összeadódó hatása. Kóros vérszegénységről 120 g/l (12 g/dl) hemoglobin érték alatt beszélünk. 100-119 g/l (10,0-11,9 g/dl) között enyhe, 80-99 g/l (8,0-9,9 g/dl) között közepes, 80 g/l (8,0 g/dl) alatt súlyos az anémia mértéke.
Az emlődaganat olyan kémiai anyagokat (citokineket) termel, amelyek vasfelszívódási zavart okoznak, s más úton is hozzájárulnak a vörösvérsejt (hemoglobin) termelésének csökkenéséhez. Hiányállapot alakulhat ki: jellemzően ez a vas, a folsav és a B-vitaminok hiányát jelenti. Az ekkor létrejövő vörösvérsejtek ráadásul rövidebb ideig élnek a normálisnál, ami szintén fokozhatja a hiányt, mert a termelődés nem tud lépést tartani a sejtpusztulással. Előrehaladott emlőtumor közvetlenül is ráterjedhet és beszűrheti a vörösvérsejteket termelő csontvelőt.
Vérszegénységet okozhatnak, illetve fokozhatják az anémiát a daganatellenes kezelések is. A célzott onkológiai kezelésekre ez kevésbé jellemző, viszont a kemoterápiák (amelyeket nem ritkán kombinációban alkalmaznak a célzott terápiás gyógyszerekkel) gátolják a vörösvérsejtek megújulását. Ennek oka, hogy a gyorsan osztódó daganatsejtek pusztításán túl kárt okozhatnak a szervezet más gyorsan osztódó sejtjeiben is, mint amilyenek a vérsejtek. Minél hosszabb ideig tart az onkológiai gyógyszeres kezelés, annál nagyobb a kockázata az ebből eredő vérszegénységnek. Kisebb valószínűséggel, de a sugárkezelés is hozzájárulhat az anémiához.
A vörösvérsejtek pótlását az is gátolja, ha a termelés serkentéséért felelős, a vesében képződő eritropoetin (EPO) hormonból nincs elegendő vagy az nem tölti be a szabályozó funkcióját. A vérszegénység (illetve a miatta kialakuló oxigénhiányos állapot, a hipoxia) következtében sem emelkedik meg az EPO szintje, hogy megindíthatná a csontvelőben az őssejtekből a vörösvértestek termelését. Ráadásul az „alapanyag”, a csontvelői őssejtek száma is csökken.
A vérszegénység legjellemzőbb tünete a – súlyosságától függő – kóros, állandósuló, kipihenhetetlen fáradtság, fáradékonyság. Romlik az állóképesség, a teherbírás, a korábban kellemes mozgás nehézkessé válik, egyre többször meg kell állni gyaloglás vagy lépcsőzés közben. Súlyosabb esetben spontán is kialakulhat nehézlégzés, légszomj, sápadtság, szédülés, fejfájás, koncentrációzavar, fülzúgás, mellkasi fájdalom, akár ájulás is. A betegek sokszor érzik úgy, hogy sem erejük, sem kedvük nincs semmihez, ez fokozhatja a depressziós tüneteket, a levertséget, az érdektelenséget, az ingerültséget is, tehát egy negatív spirálba juttathatja a beteget.
A tünetek fő oka, hogy a vérszegénység miatt oxigénhiány alakul ki a szervezetben. Hiányzik a hemoglobin, amely a tüdőben megkötné a belélegzett oxigént, majd azt elszállítaná a sejtekhez, a szövetekhez, a szervekhez. Ezt az állapotot hipoxiának nevezik, amely az életminőség jelentős romlásán túl – részben a beteg terhelhetőségének csökkenése, részben biokémiai okok miatt – gátja lehet a daganatellenes kezeléseknek is. Hipoxiás állapotban nem képes a sugárkezelés és a gyógyszeres terápia sem elérni az egyébként elérhető optimális tumorellenes hatást, s ez is hozzájárulhat a daganatos folyamat erősödéséhez.
