Már egy egészen kis emlődaganatos góc is képes olyan anyagokat termelni, amelyek felszívódási zavarokat okozhatnak, kiválthatnak étvágycsökkenést, ezáltal súlyvesztést. Minél kiterjedtebb egy daganatos folyamat, a kockázat annál nagyobb.
Amikor fény derül egy daganatra, a szorongás és a stressz önmagában is hozzájárul az étvágy romlásához, ezzel a fogyáshoz. Ezt tetézik az éhgyomorra végzett vizsgálatok, a kezelések testsúlyvesztést is okozó mellékhatásai, a hányás, a hányinger, az étvágytalanság, netán az ételundor, a szájban kialakuló nyálkahártya-gyulladások, a hasmenés. A depresszió tovább súlyosbíthatja a helyzetet.
Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát. Ez nem objektív soványságot jelent, hanem hiányállapotot: egyensúlyzavar lép fel a tápanyagokban, például a fehérjékből többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut. A túlsúlyos vagy kövér betegek olykor pozitívan értékelik, ha – mint gondolják – a betegségnek legalább annyi „haszna” van, hogy sikerül megszabadulniuk néhány fölösleges kilótól, azonban a daganatos betegséggel összefüggő fogyás nem az egészséget szolgálja. A daganattal összefüggő fogyás nem fittebbé tesz, hanem legyengít. A testtömeg ugyan csökken, ám azzal párhuzamosan általában gyengül is a beteg, mert nemcsak a zsírszövetek mennyisége fogyatkozik, hanem az izomszöveteké is (szarkopénia), ami a tartó- és mozgatóizmokat éppúgy hátrányosan érinti, mint például a légzőizmokat vagy a szívizmot.
A szarkopénia (sarcopenia) az öregedéssel természetes módon is kialakul, következtében az életkor előrehaladtával csökken a terhelhetőség, az állóképesség, nehezebbé válik a mozgás. Emlődaganatos betegség esetén a szarkopénia felgyorsulhat. Lassításának három pillére van: a könnyen emészthető, fehérjékben gazdag táplálkozás (sovány húsok, hal, tej és tejtermékek), a rendszeres és folyamatos fizikai aktivitás, valamint a daganattal összefüggő kóros fogyás esetén annak komplex kezelése.
Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, illetve a fogyást okozó fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, amelyet anorexia-cachexia szindrómának (CACS) neveznek. Ez magyarul a daganattal összefüggő soványságot (régies szóhasználattal daganatos senyvességet) jelent. A gyulladásokkal is kísért szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka ezen állapotban a vérszegénység (anémia) kialakulása sem, az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbbá válik a sebgyógyulás, csökken a gyógyszeres kezelések és a sugárkezelés hatásossága, a mellékhatások pedig felerősödhetnek.
A daganatos betegek halálozásában nem elhanyagolható arányban közvetlen okként az anorexia-cachexia szövődményei mutathatók ki: a felborult anyagcsere-egyensúly végzetes – a szervezetben dominó-effektusként ható – legyengüléssel járhat. Önmagában már ez is indokolja, hogy minden lehetséges eszközzel meg kell előzni, meg kell állítani, vissza kell fordítani a kóros fogyást, amely a daganatos betegeknek több mint felét érinti.
