Az egyik legkínzóbb mellékhatás lehet, ha az onkológiai kezelések miatt hányinger, hányás jelentkezik, ami testileg meggyötri, s lelkileg is megviseli a betegeket. A hányingert azonban az esetek egy jelentős részében gyógyszerrel lehet és kell mérsékelni, ami egyrészt a szakorvosok feladata, másrészt viszont néhány szabály betartásával és egyszerű praktikákkal a beteg is tehet a cél érdekében.
Nem minden betegnél és nem minden onkológiai gyógyszer esetében kell hányingerrel számolni, ám ez az egyik leggyakrabban előforduló mellékhatás, ami megviseli a betegeket, s az evésundor és a kiszáradás révén az erőnlétre is negatívan hathat. A hányás kockázata és erőssége függ az alapbetegségtől és szövődményeitől, az alkalmazott onkológiai szerektől, s a kezelésszámtól is. Az egyes terápiák hányáskockázatát emetogén potenciálnak nevezik, ez alapján megkülönböztetnek minimális, alacsony, mérsékelt és magas emetogén potenciállal rendelkező onkológiai kezeléseket.
A hányás magyarázata, hogy a kemoterápia és a besugárzás során egészséges sejtek is károsodnak a bélnyálkahártya falában. Innen egy szerotonin nevű kémiai anyag az agy hányásért felelős központjába kerül, ahol az ingerek hányást válthatnak ki. Az úgynevezett hányásközpont az agytörzs nyúltagyi részében található, ide érkeznek be azok az ingerek, amelyek annak nyomán alakulnak ki, hogy egyes receptorok azt érzékelik: a vérben és az agyi gerincvelői folyadékban megváltozott a kémiai összetétel, ami ellen a szervezet hányással (is) próbál tenni.
A hányás következtében a szervezet folyadékot, sót, elektrolitokat (káliumot, nátriumot) veszít, csökken a vérnyomás, izomgörcsök léphetnek fel. A hányás jelentősen hozzájárul a fogyáshoz, az általános legyengüléshez, emellett az elszigetelődéshez, kedvetlenséghez, a lelki letörtséghez is. A tapasztalatok szerint a nőknél, a fiatalabbaknál, s a szorongó betegeknél gyakoribb a hányinger. Az akut hányás a kezelés után 1-2 órával jelentkezik, az elhúzódó hányás a kezelést követő napra vagy napokra jellemző. Emellett van úgynevezett anticipátoros hányás is, amikor nem a kemoterápia, hanem maga a hányástól való félelem idéz elő hányást, s az már a kezelés előtt bekövetkezik.
Cél, hogy a hányást meg lehessen előzni, de ha ez nem sikerül, akkor is fontos minél hatékonyabban tenni ellene. Hányáscsillapítót a kezelőorvos rendelhet. Számos hányingercsökkentő gyógyszer áll rendelkezésre, ezek alkalmazásával sok betegnél meg lehet szüntetni, illetve elviselhető mértékűre lehet csökkenteni az émelygést, hányingert. Hányáscsillapítóként olykor nyugtatót, antidepresszánst vagy szteroidot is felírnak. A hányinger-csillapítók részben tabletták, részben kúpok, de van olyan gyógyszer is, amelyet infúzióba adagolnak vagy injekcióban adnak be. Jellemzően a hányáscsillapítót a kezelés előtt kell alkalmazni, ha ennek ellenére is jelentkezik a hányás, további gyógyszer is indokolt lehet.
A kemoterápia kiváltotta hányás kivédésére a kezeléskor, illetve az azt követő néhány napban leggyakrabban „szetron típusú” hányáscsillapítókat adnak az onkológusok, de kemoterápiás hányásra más támadáspontú (pl. neurokinin 1 receptor antagonista) szereket is használnak. A kemoterápiával össze nem függő tartós teltségérzés, émelygés csökkentésében gyakran beválnak a „nem szetron típusú” hányáscsillapítók, a betegek egy része pedig a B6 vitamin előnyös hatásáról is beszámol.
Kapcsolódó cikkek:
14 otthoni praktika a hányinger megelőzésére
Rettegett hányinger: hogy kerülhetjük el?
Daganatos tünetegyüttes: paraneopláziás szindróma
Placebo: a mellékhatás tudata is kiválthat mellékhatást
Kemoterápia: házi és kórházi praktikák
