A nyirokérhálózat, valamint a nyirokcsomók legfontosabb feladata, hogy a szervezetet érő vírus- és baktériumfertőzések ellen szűrőként szolgáljanak. Ezen felül nyiroknedvként összegyűjtik és elvezetik a szövetekben képződő folyadéktöbbletet. Mivel a nyirokkeringés behálózza az egész szervezetet, ezt a rosszindulatú daganatok is ki tudják használni arra, hogy szétterjedjenek. Az emlődaganatok is gyakran adnak áttéteket a nyirokcsomókba, elsődlegesen az érintett emlő felőli hónalji (axilláris) régióban.
Az úgynevezett limfogén áttétképzés során először általában az elsődleges tumorhoz legközelebbi nyirokcsomó(k)ban alakul ki áttét (ezeket hívják őrszem vagy sentinel nyirokcsomóknak), ezek után pedig akár távolabbi nyirokcsomókban vagy távoli szervekben is megjelenhet a betegség. Az áttétes nyirokcsomók általában nem fájdalmasak, nem okoznak panaszokat. Mivel sok esetben nem felszíni nyirokcsomókról van szó, a legtöbb esetben a beteg számára ezek az áttétek észrevehetetlenek, azokról a képalkotó vizsgálatok, a biopsziás vagy a műtéti szövettan nyomán szerezhető tudomás.
A hónalji nyirokcsomók érintettsége tehát előrehaladottabb betegségre utal. Ugyanakkor, ha máshol még nincs áttét, a hónalji nyirokcsomók eltávolításával elérhető a teljes tumormentesség, illetve megelőzhető a hónalji kiújulás (lokális recidíva), továbbá megszüntethető a távoli áttétek egyik lehetséges forrása. A hónalji nyirokcsomók eltávolítása tehát ugyan megterhelőbb műtéti beavatkozás, viszont bizonyos stádiumokban számottevően javíthatja a gyógyulás esélyét.
