Legyen szó akár a teljes gyógyulás reális esélyével megműtött jó állapotú betegről, akár a végstádiumban élete utolsó szakaszát élő emberről, a személyre szabott, szakszerű gyógytorna minden élethelyzetben javíthat a beteg aktuális állapotán.
Ha lehetőség van rá, már egy tervezett daganateltávolító műtét előtt érdemes felvenni a kapcsolatot gyógytornásszal. A rehabilitáció már ekkor elkezdődik azzal, hogy át kell beszélni, esetleg gyakorolni kell a műtét utáni teendőket. Az egyéni adottságokat (testalkat, erőnlét, mozgáskultúra) és a műtét típusát (teljes vagy részleges emlőeltávolítás, rekonstrukciós műtét, saját szövettel vagy implantátummal való emlőpótlás) is figyelembe kell venni a személyre szabott rehabilitációs terv végrehajtásában.
A mozgást – természetesen a korlátozások betartásával, a műtéti seb védelmével – már ágyban fekve is meg kell kezdeni. Fekvőbetegként is végezhető például vénás torna, amely – az operáció után rutinszerűen adott véralvadásgátló kezelés hatását erősítve – csökkenti a mélyvénás trombózis kockázatát. Ugyancsak fontosak a légzőgyakorlatok, mert hozzájárulnak a vér oxigénszintjének növekedéséhez, emellett stresszoldó hatásuk is van, továbbá a has és a rekeszizom tudatos légzéssel való átmozgatása a bélműködést is segíti.
Speciális gyógytorna segíthet az emlőműtéten, emlőbesugárzáson átment betegek számára. Fontos a kényszertartás elkerülése, a mozgás beszűkülésének oldása, a nyiroködéma megelőzése és kezelése. Ha egy emlőműtéten, nyirokcsomó eltávolításon átesett nő az operáció után nem tudja rendesen felemelni a karját, s ekkor elmarad a rendszeres, fokozatos terhelést adó gyógytorna, akkor az izmok letapadnak, elgyengülnek, ízületi beszűkülés alakul ki, ami miatt később sem fogja tudni megemelni az érintett karját. Az emlőműtéten átesett betegek rövid és hosszú távú életminősége alapvetően függ a szakszerű gyógytornától, a rendszeres fizikai aktivitástól. Minden egyes betegnek fontos, hogy a lehető legkorábbi időpontban vegye fel kapcsolatot gyógytornásszal.
