Egyrészt esztétikai problémaként és ebből adódó lelki teherként, másrészt a mindennapokat megnehezítő, rendkívül fájdalmas mellékhatásként jelentkezhetnek a kéz és láb körmeinek elváltozásai.
Egyes onkológiai kezelések okozhatják a körmök gyulladás és fájdalom nélküli elszíneződését, elfeketedését. Ha nincs súlyosabb panasz, ez maradhat átmeneti kozmetikai probléma. Ezt megelőzni nem lehet, nincs vele különösebb orvosi teendő sem, a kezelés után idővel az elszínesedett köröm lenő és az elváltozás megszűnik.
Egyes célzott onkológiai terápiák mellékhatása lehet, hogy a terápia 4-8. hetében, leggyakrabban a kezek ujjain és a nagylábujjakon alakul ki a körmök kóros elváltozása. Begyulladhat a körömredő, megváltozhat a körmök felszíne, a beteg berepedezést, hegesedést is tapasztalhat, mindez pedig fájdalommal is jár. Súlyosabb a helyzet, ha a színbeli eltérésen túl fájdalmas gyulladás is jelentkezik. Ez rosszabb esetekben ellehetetlenítheti a fogást, a mindennapos tevékenységeket, a cipőviselést, a járást. Ráadásul a gyulladt, benőtt, sérült körmök a felülfertőződés kockázatát is hordozzák, amely tovább súlyosbíthatja a panaszokat.
Az orvos által rendelt fertőtlenítő hatású oldattal való ecsetelés, a szteroid tartalmú és/vagy az elfertőződést gátló antibakteriális krémek segíthetnek orvosolni a problémát, ugyanakkor a helyi kezelés mellett adott esetben szájon át szedhető antibiotikumra is szükség lehet. Súlyosabb esetekben sebészi beavatkozás is indokolttá válik, szükséges lehet a köröm eltávolítása, esetleg úgynevezett elektrokauterrel történő kezelése.
Fontos, hogy a betegek tudatosan óvják körmeiket: azokat ne vágják túl rövidre, ne viseljenek ragasztott műkörmöt, házimunka közben is használjanak védőkesztyűt, ne hordjanak szűk cipőt, a körömágyat a kezelőorvos vagy bőrgyógyász által ajánlott kenőccsel kezeljék. Nem szabad a körmöket sokáig áztatni, tisztálkodás után pedig ügyelni kell arra, hogy azokat mindig teljesen szárazra töröljék.
Egy emlődaganatos diagnózis árnyékában nem tűnik fontosnak a körömgomba vagy a lábgomba, ám ezek növelik a felülfertőződés és a komolyabb szövődmények kockázatát. Minden érintett betegnek rutinszerűen kezelni kellene a láb- és/vagy körömgombáját, lehetőség szerint a lehető leghamarabb. A gombás fertőzések terápiája daganatos betegként nem különbözik az általánostól: gombásodás elleni krémmel való kezelés, odahaza pedig enyhén ecetes lábfürdő javasolt.
