A mellhártyalemezek között kevés sűrű folyadék található, amely biztosítja a tüdőt borító és a mellkasfalra belülről tapadó mellhártyalemez egymáson való elmozdulását. Ezt a folyadékot a savós mellhártyák termelik. Ha bármilyen okból felhalmozódik a mellűri folyadék, az mellkasi fájdalmat, légzési nehézséget okoz, mert a csontos mellkasfalon belül, a mellüregben összenyomja a tüdőt.
Több oka lehet a mellüregi folyadék kóros felszaporodásának. Okozhatja fertőzés, gyulladás, ekkor a folyadék gennyessé válik (szeptikus folyadékgyülem). Okozhatja szívelégtelenség miatti pangás vagy a mellhártyán kialakult áttétes daganatos folyamat (aszeptikus folyadékgyülem). A felszaporodó folyadék a daganatos betegség rosszabbodását jelzi. A felhalmozódás ütemét az csökkentheti, ha az onkológiai kezelésekkel sikerül a mellhártyán lévő áttétes gócok számát, kiterjedtségét visszaszorítani.
A folyadék mennyiségének csökkentésére adhatnak vízhajtót, illetve ha szükség és lehetőség van rá, mellkascsapolást (thoracocentesis) végeznek. Ha daganat okozza a folyadékgyülemet, előfordul, hogy az több rekeszben is megjelenik, ezért nem minden esetben van lehetőség még ultrahang vezérelten sem a lecsapolásra. A csapolás (punctio) előtt fizikális vizsgálattal (kopogtatás), ultrahanggal, röntgennel beazonosítják a folyadék elhelyezkedésének pontos helyét. A mellkascsapolás alatt a beteg kicsit előrehajló, ülő helyzetben van. A bordák közé beadott injekcióval helyi érzéstelenítést alkalmaznak, ezt követően egy fecskendővel vagy szívóval szívják ki a folyadékot. A mellkascsapolás leggyakoribb szövődménye, hogy a mellhártya két lemeze közé levegő kerül. Ha ez kis mennyiségű, az esetek egy részében spontán felszívódik, de néha ellátást igénylő légmell (pneumothorax, PTX) is kialakulhat. Ennek ellenőrzésére történik általában kontroll mellkasi röntgenvizsgálat a mellkascsapolást követően.
Ha a folyadék újratermelődik, ennek megakadályozására felmerülhet a két mellhártya mesterséges összetapasztása. A pleurodézisnek nevezett eljárás történhet nyílt műtéttel, endoszkópos úton vagy kémiai módszerrel. Ennek eredményeként a két hártya összetapad (mint egy nejlonzacskó belső felülete), így nem tud benne a tüdőt nyomás alá helyező folyadék telítődni. A pleurodézis nem gyógyító eljárás, célja a panaszok csökkentése.
