Az emlőrák ellen alkalmazott kemoterápiás hatóanyagok és a célzott onkológiai kezelések egy része számos bőrpanaszt okozhat.
Az egyik leggyakoribb tünetegyüttes, hogy a bőr kiszárad, száraz hámlás indul meg, látható elváltozások kíséretében – vagy akár látható elváltozások nélkül – viszketni kezd a bőr. A viszketés (prutius) és a bőrszárazság (xerosis) tehát gyakran együtt jelentkezik, s akár csaknem a teljes testfelszínt érintheti, ezzel nehezítve meg az esetleg más mellékhatásokkal is küzdő beteg mindennapjait.
A kezelés típusának függvényében a mellékhatás jelentkezhet már az első ciklus beadását követően, de fokozatosan is kialakulhat. A daganatellenes gyógyszereknek a bőr szarurétegére gyakorolt hatását megszüntetni nem lehet, viszont odafigyelő megelőzéssel és kezeléssel sokat tehetünk a bőrszárazság (ami a bőr sérülékenységének fokozódásával is jár) és a viszketés ellen.
Nem szabad áztatni a bőrt: rövid, célirányos, langyos vizes tusolás javasolt, amihez bőrkímélő tisztálkodószer (illatanyag- és tartósítószer-mentes fürdőolaj, esetleg babafürdető) előnyös. Tisztálkodás után mindig szárazra kell törölni a bőrt, majd hidratáló, bőrpuhító (emoliens) krémmel kell bekenni a bőrfelületet (érdemes javaslatot kérni a kezelőorvostól vagy bőrgyógyásztól). A komolyan vett, napi rutinná váló bőrápolás segíthet a viszketés csillapításában is, amelyhez különféle hűtőkenőcsök is hozzájárulhatnak. Ha a viszketés komoly problémát okoz, a krémek mellett antihisztamin szedése is indokolt lehet.
