A műtétet követő, szakszóval adjuváns terápiák célja, hogy csökkentsék a daganat kiújulásának, az áttétek megjelenések kockázatát. A műtét után ugyanis maradhatnak vissza ráksejtek, kimutathatatlan méretű daganatos gócok (mikrometasztázisok) a szervezetben, az adjuváns terápiák ezek elpusztítását célozzák.
Adjuváns kezelésként alkalmazhatnak kemoterápiát, hormonterápiát, HER2-gátló kezelést, illetve ezek kombinációját is. Az esetek többségében a daganat mérete, a tumor szöveti altípusa, a nyirokcsomók érintettsége, a daganat biológiai jellemzői alapján a patológiai és a képalkotó vizsgálatokból egyértelműen megítélhető, hogy melyik betegnek javulnak az életkilátásai a műtét utáni kemoterápiától, hormonterápiától, illetve HER2-gátló kezeléstől. A nemzetközi szakirodalom és az érvényben lévő hazai ajánlás mindhárom kezelési módozatról rendkívül részletes szempontrendszer szerint taglalja, hogy melyik daganat-altípus esetében, milyen hatóanyagot tartalmazó terápiás kombináció alkalmazandó. A gyógyszerek egy részét 3, 6 vagy 12 hónapon át alkalmazzák, ezt a fentebb érzékeltetett tényező mellett befolyásolja az is, hogy történt-e műtét előtti neoadjuváns onkológiai gyógyszeres kezelés. A hormonterápia 5 vagy akár 10 éven át is indokolt lehet.
Az esetek nagyobb részében egyértelműen megítélhető, hogy indokolt-e műtét utáni kemoterápia alkalmazása vagy sem, ám a határesetekben – évente 7 ezer új beteggel számolva mintegy 500 nőnél – korábban kérdéses volt, vajon a kemoterápia érdemben csökkenti-e a kiújulás rizikóját. Azt korábban is tudták az orvosok, hogy a határzónába tartozók közül nem nyer mindenki az emlőműtét utáni kemoterápiával, de nem tudták, hogy közülük kinél indokolt a kezelés és kinél nem. Óvatosságból tehát – nehogy ezen múljon a rák kiújulása – több ember kapott kemoterápiás kezelést. A daganatszövet genetikai elemzésével viszont ma már pontosan kimutatható, hogy a korai emlőrákkal megműtött nők közül kinek indokolt kemoterápiát adni és kinél nem várható előny a kezeléstől. (A tumorszövet genetikai vizsgálata csak a kemoterápia indokoltságáról ad képet, a hormonkezelés és a HER2-gátló kezelés szükségességét más tényezők, a daganat hormonérzékenysége és a HER2-státuszta határozza meg.)
Az emlőrák műtét utáni (adjuváns) kezelésnek meghatározásában az elmúlt években világszerte egyre inkább teret nyertek tehát az úgynevezett multigénes diagnosztikai vizsgálatok is, amelyeket az emlőrákban található géncsoportok vizsgálatával végeznek. Különféle tesztek vannak forgalomban a világon: ezek közül van, amelyik 21 gént vizsgál, más teszt 70 gént értékel. A multigénes vizsgálat az emlőrákszövetből végezhető. A teszt során a szöveti anyag gén-jellemzői alapján úgynevezett „kiújulási pontszámot” határoznak meg. Ezeket a genetikai vizsgálatokat hormonreceptor-pozitív emlőrákos betegeknél akkor érdemes elvégezni, ha a szöveti jellemzők, a nyirokcsomók daganatos érintettsége (nincs vagy alacsony számban vannak daganatos nyirokcsomók) és a beteg életkora, kísérőbetegségei alapján felmerül a kérdés, hogy a kemoterápia hozzáadása a műtét utáni kezeléshez valóban jelentősen csökkenti-e a rák kiújulási kockázatát, vagy a kemoterápia nélkül alkalmazott hormonterápia is közel azonos kiújulási kockázat-csökkenést eredményez-e. A kiújulási pontszám értékelésekor legtöbbször figyelembe kell venni a beteg életkorát is – más pontszám esetén hagyható el a terápia 50 év alatti, illetve 50 év feletti betegnél.
Magyarországon is lehetőség van ilyen mutigénes vizsgálat elvégzésére – bizonyos emlőrák műtött betegcsoportnál, egyedi méltányossági kérelem alapján az egészségbiztosító támogathatja például egy 21 génes vizsgálat elvégzését. Fontos, hogy erre a meghatározásra – ha a szükségessége felmerül – a műtét után minél előbb sor kerüljön, hogy az egyedi méltányossági kérelem adminisztrációs átfutási ideje és a genetikai vizsgálat elvégzésnek ideje ne késleltesse a kemoterápia megkezdését, amennyiben a teszt eredményének ismeretében arra mégis szükség van.
