Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) 2017-ben közzétett adatai szerint azokban a korai stádiumú esetekben, amikor az emlődaganat kizárólag az emlőben van jelen, az 5 éves túlélési arány a kezelt betegek körében 99% (az USA-ban a betegek 61%-a ebben a stádiumban kerül orvoshoz, Magyarországon sajnos kisebb ez az arány).
A regionális nyirokcsomókba terjedő emlődaganattal kezelt nők 5 éves túlélési aránya 85%. A kilátások akkor romlanak drámaian, ha az emlőrák már távoli áttétet adott, ám még ebben az előrehaladott stádiumban is a nők több mint negyede él 5 év múlva.
Nagyon fontos! A fenti arányszámok átlagok, nem tükröződnek bennük a betegségek egyéni jellemzői, amelyek nagy mértékben eltérhetnek egy-egy altípus vonatkozásában az átlagtól. Még a legfrissebb adatok, 5 éves túlélési arányok is csak azokra vonatkozhatnak, akik legalább 5 – de a statisztikai feldolgozás időigényessége miatt inkább 6-7 évvel ezelőtt – szembesültek a betegséggel, hiszen a diagnózistól el kell telnie legalább 5 évnek ahhoz, hogy fel lehessen mérni, az egykori betegeknek 5 év elteltével mekkora aránya él közöttünk. Ez tehát azt jelenti, hogy a túlélési mutatók a 6-7 évvel ezelőtti kezelési lehetőségek mellett igazak. Ennyi idő alatt olyan új eljárások és kezelési módok is elérhetővé válhattak, amelyek a statisztikákban szereplő betegek számára még elérhetetlenek voltak. Egy kedvezőtlenebb statisztikai mutató tehát nem szabad, hogy reménytelenségbe taszítson. Minden egyes embernek megvan az esélye és meg kell, hogy legyen a reménye arra, hogy a kezelésekre legjobban reagáló, a betegséget legyőző tábor tagjaihoz tartozik.
