A daganateltávolító operációt követő sugárkezelések révén az emlődaganatok kiújulási kockázata számottevően csökken.
A műtéttel ugyan az esetek túlnyomó többségében eltávolítják a daganatot, viszont a szemmel nem látható, illetve a legnagyobb felbontású képalkotó vizsgálatokkal sem ábrázolható daganatsejtek ekkor is jelen lehetnek a betegséggel érintett régióban, a sugárkezelés ezek elpusztítását szolgálja. Ugyan a sugárterápia helyi kezelés (tehát nem az egész szervezetre ható, szisztémás módszer, mint a gyógyszeres kezelés), ám nemcsak a helyi (lokális) kiújulás rizikóját mérsékli, hanem a távoli áttétek kialakulásának kockázatát is csökkenti, mivel azoknak is lehetnének forrásai a helyben kiújuló daganatok. Ha a teljes emlőt eltávolították és kezdeti stádiumú volt a daganat vagy megelőző jelleggel történt a masztektómia, nem szükséges a besugárzás. A sugárkezelés fontos kiegészítő terápia, viszont nem helyettesítheti a műtétet. Az emlőműtétre – ha nem operálhatatlan vagy nagyon előrehaladott, áttétes esetről van szó – minden betegnél szükség van.
A hatékony sugárkezelésnek köszönhető az is, hogy ma már jóval kisebb arányban indokolt a műtött emlő oldalán a hónalji (axilláris) nyirokcsomók eltávolítása. Ennek magyarázata, hogy a betegek egy jelentős részénél a sugárterápia révén ugyanolyan mértékű kockázatcsökkentés érhető el, mintha – jelentős műtéti megterhelést okozva – kivennék az adott régió nyirokcsomóit. Viszont azoknál a betegeknél, akiknél a régió daganatos érintettsége miatt ma is indokoltnak tartják a hónalji nyirokcsomók sebészi eltávolítását, az operáció nem helyettesíthető sugárkezeléssel. A besugárzás náluk tehát továbbra is a műtét utáni kezelés része.
