Gyakran van szükség arra, hogy emlődaganatos betegnek infúziót kössenek be. Műtét alatt és után, daganatellenes infúziós kezelésekhez, esetleg folyadék vagy tápanyag, kontrasztanyag vagy vérkészítmény beadásakor. Mint minden beavatkozásnak, az infúzió beadásának is lehetnek önmagában a véna megszúrásából és igénybevételéből eredő – a konkrét hatóanyagtól vagy a kezelés aktuális céljától tehát független – mellékhatásai.
Kialakulhat felszínes visszérgyulladás, illetve a gyulladt érben vérrög keletkezhet (thrombophlebitis). A véna a bőr alatt kitapintható kemény köteggé válhat, amelynek érintése fájdalmas, környezetében a bőr meleggé, pirossá változhat, olykor láz, hidegrázás, levertség is társulhat a tünetekhez. A felszínes vénát érintő trombózist általában hatékonyan lehet kezelni. Esetleg alkalmazhatnak gyulladásgátló gyógyszereket, hogy enyhítsék a tüneteket, megakadályozzák a gyulladás mélyebb vénák felé való terjedését.
Ha a sérült érből a vér kikerül az éren kívüli szövetek közé, véraláfutás, vérömleny, hematóma keletkezik, ez nemcsak infúziós kezelésnél, hanem egy egyszerű vérvétel szövődményeként is előfordulhat. Ha ezt észleli a beteg, minél előbb cselekedni kell a véraláfutás kiterjedtségének korlátozása érdekében: célszerű magasra emelni az érintett végtagot, továbbá jegelés is segíthet a fájdalomcsillapításban és az erek összehúzásában. A véraláfutás – ha nincs más szövődmény a háttérben – néhány nap alatt elhalványodhat, felszívódhat. A gyógyulás a kezelőorvos belátása szerint esetleg receptre felírható vagy a gyógyszertárban vény nélkül beszerezhető kenőccsel gyorsítható.
Sok helyen gyakorlat, hogy lehetőség szerint – elsősorban a nyiroködéma kockázata miatt – nem a műtött oldalon kötnek be infúziót, ám erről az érvényben lévő szakmai útmutató megjegyzi: nem ellenjavallt a műtött oldali kar vénájának használata.
