Az onkológiai gondozás akkor kezdődik, amikor – az éveken át tartó hormonkezelést leszámítva – véget értek az aktív daganatellenes beavatkozások, tehát lezajlott a műtét, szükség esetén az operáció utáni sugárkezelés, kemoterápia, HER2-gátló kezelés, s vélelmezhetően a beteg tumormentessé vált.
Legfontosabb az operált emlő és a regionális nyirokcsomók rendszeres vizsgálata, hogy egy helyi vagy regionális kiújulást időben fel lehessen fedezni. Ha emlőmegtartó műtét történt, az operált és a másik oldali emlőt is legalább évente vizsgálni kell, a szövettan, az életkor, az emlőállomány jellegzetességének ismeretében az onkológus és a radiológus javaslata szerint mammográfiával, ultrahanggal, esetleg MRI-vel. Egyes intézményi protokollok az első időszakban jóval gyakoribb, 3-6 havi kontrollt is előírhatnak. (Ha bebizonyosodott, hogy az emlődaganatot öröklött BRCA génhiba okozta és a daganatos emlő műtétjén túl nem történt megelőző beavatkozás, ez indokolhat gyakoribb, részletesebb kontrollt is.)
A jelenleg idehaza érvényben lévő szakmai ajánlás szerint a tumormentesnek vélelmezett betegeknél nem indokolt a kontrollok során a távoli áttétek rutinszerű és rendszeres keresése például CT, MR vagy PET CT vizsgálatokkal. Ezeket – és a célzott tumormarker vizsgálatokat – akkor tartják indokoltnak, ha a kontroll során a beteg panaszai vagy az emlő és hónalji terület vizsgálata alapján felmerül a gyanúja annak, hogy indokolt lehet a vizsgálatok elvégzése.
A gondozás során fontos, hogy a beteg segítséget kapjon a hormonkezelés mellékhatásainak csökkentésében, s időről-időre megerősítést kapjon: nem szabad, hogy a fenyegetettség érzésének múlásával a beteg rendszertelenül szedje a hormongyógyszereket vagy felhagyjon azok szedésével.
Monitorozni kell a sugárkezelések, a gyógyszeres terápiák esetleges kései mellékhatásait is. A HER2-gátló kezelések után például a terápia befejezését követő időszakban is szükséges a kardiológiai kontrollvizsgálat, egyes daganatellenes onkológiai kezelések pedig rendszeres nőgyógyászati kontrollvizsgálatot, más esetben csontsűrűségmérést is indokolnak.
Fiatalabb betegeknél a gondozás során ki kell térni az esetleges gyermekvállalási szándékra is. Kemoterápia után legalább 3 év várakozási idő szükséges, s a hormonkezelést is fel kell függeszteni legalább 3 hónappal a gyermekvállalásra irányuló próbálkozások előtt. A betegség kiújulási kockázatát tekintve nem ismert olyan adat, miszerint a terhesség rontaná a kilátásokat. Ugyanakkor tisztában kell lenni a rizikókkal, hogy azok tudatában hozhasson az érintett felelős döntést.
