Mammográfia: az emlők lágyrészének röntgenvizsgálata. A felvételen jól elkülöníthető a zsírszövet, a mirigyállomány, a kötőszövet és a kóros elváltozások. A digitális mammográfia a kisebb sugárterhelés miatt is jobban használható szűrővizsgálatként, a felvételek digitálisan nagyíthatók. A mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás a 45 év feletti átlagos rizikójú nők népegészségügyi szűrésére, a klinikai tünetek megjelenése előtt átlagosan 2 évvel már jelezheti a kezdődő rosszindulatú daganatot. Fiatalabb korban (30 év alatt) az emlők felépítéséből adódóan nem a mammográfia, hanem az ultrahang a választandó vizsgálómódszer. A páciens részéről a vizsgálat előkészületet nem igényel. Az emlőt a készülő képek minősége érdekében kicsit összenyomják, amely kellemetlen lehet, de a vizsgálat nem fájdalmas. A vizsgálatra legalkalmasabb időpont menstruáló nőknél a ciklus 2. hete, de bármikor elvégezhető, igaz közvetlenül a menstruáció előtt – illetve szoptatás, várandósság idején – nem ajánlott.
Tomoszintézis (DBT, digitális tomoszintézis): a digitális mammográfián alapuló vizsgáló eljárás, egy köríven mozgó röntgencső az emlőről 10-15, de akár 50 átfedő felvételt készít, majd számítógépes feldolgozással rétegképek és rekonstruált képek készülnek. A tomoszintézissel az emlőszerkezet jobban feltérképezhető, a rejtőzködő elváltozások is nagyobb eséllyel felfedezhetők.
Kontrasztanyagos mammográfia (CESM): intravénásan beadott jódtartalmú kontrasztanyaggal végzett mammográfia. Előkészületet nem igényel, a vizsgálat elején kontrasztanyag nélküli (natív) képek készülnek, majd az intravénás kontrasztanyag beadását követően újabb felvételeket készítenek. Precízebb képalkotást tesz lehetővé, általa jobban meg lehet határozni egy elváltozás kiterjedtségét vagy a nyirokcsomók esetleges érintettségét. A módszer érzékenysége megközelíti az MR vizsgálatét.
Emlő ultrahang vizsgálat (UH): előkészületet nem igényel, a radiológus egy zselés anyagot oszlat szét a vizsgálandó területen, majd az ultrahangos vizsgálófejjel áttekinti az emlők állományát, azt valós időben követi a monitoron. Fájdalmatlan és sugárterhelés nélküli vizsgáló módszer, így bármikor bárkinél elvégezhető, kockázat nélkül ismételhető. 30 éves kor alatt önmagában is alkalmazható szűrésre is, 30-35 éves kor felett a mammográfiát kiegészítő eljárásként használható. Az ultrahang a mikromeszesedéseket nem ábrázolja, ezért mammográfia nélkül rejtve maradhatnak rosszindulatú elváltozások.
MR-mammográfia: az emlők MR vizsgálatát széles körű népegészségügyi célú szűrésre nem használják, de magas rizikójú csoportban indokolt lehet szűrési célú alkalmazása is. A vizsgálat alkalmas tehát tumorkeresésre, ismert daganatnál a szerkezet, a kiterjedtség, a nyirokcsomók érintettségének vizsgálatára. Használhatják műtét előtti (neoadjuváns) gyógyszeres kezelés tervezésére és hatásának mérésére, illetve egyes típusú emlőműtétek előtt is indokolt lehet az elvégzése, mert befolyásolhatja a műtét kivitelezésének módját, kiterjedtségét. Az MR vizsgálat a páciens részéről előkészületet nem igényel, a vizsgálatot hason fekvő helyzetben végzik, először kontrasztanyag nélküli, majd – ha nincs ellenjavallata – kontrasztanyagos felvételek készülnek. Az MR vizsgálat sugárterheléssel nem jár, fájdalmat nem okoz, a berendezés zártsága és hangos kattogása lehet esetleg zavaró. Az értékelhetőség korlátozottsága miatt emlő MR vizsgálatot nem javasolnak operációt követő 6 hónapon belül, sugárkezelést követő 12-18 hónapon belül, illetve core biopszia után is ajánlanak néhány hetes várakozási időt. A vizsgálat nem végezhető el, ha a szervezetben nem MR kompatibilis fém implantátum, expander, szívritmusszabályzó (pacemaker), található.
Ritkábban alkalmazott, kiegészítő eljárások is léteznek. Az elasztrográfia az ultrahangvizsgálatot kiegészítő módszer, a szövetek összenyomhatóságának, rugalmasságának feltérképezésével nyújthat többletinformációkat az emlőről. A duktográfia a tejutakon belüli elváltozások feltérképezését szolgálja. A tejcsatornába vékony kanült vezetnek be, amelyen át kontrasztanyagot juttatnak be, majd így készítenek mammográfiás felvételeket. A szcintimammográfiát, az elváltozások izotóppal történő megjelenítését rendkívül ritkán használják, csak akkor, ha más radiológiai módszerek valami miatt nem alkalmazhatók, illetve bizonytalan eredményt adtak.
