Az emlődaganat kezdeti májáttéte jellemzően nem okoz panaszokat, ekkor általában a laboratóriumi májfunkciós értékek (GOT, GPT, GGT, AP vagy ALP, …) változása, illetve a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MR, PET CT) hívhatják fel az elváltozásra a figyelmet.
A májáttéttel járhatnak általános és specifikus tünetek is. A májban lévő áttétek hozzájárulhatnak olyan általános panaszok kialakulásához, mint az étvágytalanság, az ételundor, a fogyás, a gyengeség és fáradékonyság, a hányinger, azonban ezek a tünetek számos más okra is visszavezethetők, nem kell a háttérben rögtön májáttétet feltételezni. Utalhat májban lévő daganatra a jobb bordaív alatti, esetleg a hasba kisugárzó tompa fájdalom. Erősebb fájdalom akkor jellemző, ha a daganat eléri a máj felszínét, a májtokot.
A betegség későbbi szakaszában sárgaság (icterus) jelenhet meg: a szemfehérje, a bőr, a nyálkahártyák is sárgás színezetűek lesznek, ennek a vörösvértestek lebomlásakor keletkező epefesték, a bilirubin felhalmozódása az oka. A sárgaság önmagában nem tekinthető betegségnek, hanem annak – gyakran bőrviszketéssel is társuló – kísérőjelensége. Oka lehet, ha a máj – például a daganatos átépülés, az ép májszövetek arányának csökkenése miatt – már nem tudja ellátni maradéktalanul lebontó és méregtelenítő funkcióját. Szintén sárgasághoz vezet, ha a májkapuban lévő daganatos góc vagy megnagyobbodott nyirokcsomók gátolják az epe elfolyását. Ha nem a májszövet daganatos átépülése miatti májelégtelenség, hanem az epe elfolyását gátoló fizikai akadály a sárgaság oka, egy drén (drain) beültetésével biztosíthatják az epe ürülését.
Ugyancsak a májáttétekkel összefüggő panasz lehet a metasztázisok okozta májmegkeményedés. Ennek az lehet a következménye, hogy az alsó végtagok és a belek felől nem tud elég folyadék visszaáramlani a szívbe, ezért az egyrészt felgyülemlik a lábakban, másrészt kiválasztódik a hasüregbe, majd ott felszaporodik, ezt nevezik hasvízkórnak (ascites). A panaszt vízhajtókkal, akár többféle készítmény kombinált alkalmazásával lehet kezelni, azonban időről-időre hascsapolásra, az ascites leszívására is szükség lehet.
Ha előrehaladottabb a májáttét, és emiatt kritikus szint alá csökken a méregtelenítő funkciót ellátni képes egészséges májszövet aránya, akkor egyre több káros, toxikus anyag halmozódik fel a vérben. Ez az agyműködést is korlátozhatja, aminek a koncentrációs és gondolkodási képesség csökkenése, nehezebb beszéd, általános lassulás, fáradékonyság, állandó álmosság lehetnek a jelei. Ha a májelégtelenség visszafordíthatatlanul előrehalad, eszméletvesztés, májkóma (hepatikus enkefalopátia) lehet a következménye.
