Mit jelent a daganatok érfejlődésének (VEGF) célzott gátlása és mikor jöhet szóba emlőrákban?

A szervezetben található minden sejt fejlődéséhez, szaporodásához tápanyagokra és oxigénre van szükség, melyek az ereken keresztül jutnak el a szövetekbe. 1971-ben Folkmann amerikai kutató ismerte fel, hogy a daganat bizonyos mérete felett (ez általában 1-2 mm-es nagyságot jelent) a daganatsejteknek is szükségük van saját vérellátásra. Ennek érdekében a daganatsejtek felismerve a fokozott oxigén- és tápanyagigényt, olyan speciális növekedési faktorokat (VEGF) bocsátanak ki, amelyek környezetükben elindítják az érképződésnek (idegen szóval angiogenezisnek) nevezett folyamatot.

A környező erek felszínén lévő receptorok érzékelik a daganat által termelt faktorok jeleit, ezek hatására képeznek a daganathoz vezető oldalágakat. A folyamat eredményeképpen új erek jelennek meg a daganatban, a tumor erezettsége növekszik, ezáltal a daganat további növekedése biztosítottá válik. Ezek az erek ráadásul szerkezetükben eltérnek az egészséges erektől, így nehézséget jelent rajtuk keresztül a kemoterápiás gyógyszereket eljuttatni a daganatokhoz.

A saját érellátás nemcsak a daganat táplálása miatt fontos, hanem egyúttal lehetőséget teremt a daganat számára a véráram útján távoli áttétek (metasztázisok) képzésére is. Azzal ugyanis, hogy a daganatnak saját érellátása alakul ki, tehát a véráram útján kapcsolatba kerül a test többi részével, megnő annak a kockázata is, hogy a daganatsejtek a vérrel más szervekbe elsodródva (szakszóval hematogén terjedéssel) áttéteket képezzenek.

A fentiek miatt hozott előrelépést az emlőrákos esetek egy részének kezelésében az érképződést szabályozó növekedési faktorok gátlása (anti-VEGF terápia): egy speciális ellenanyagot (antitestet) alkalmaznak, amely lényegében elsorvasztja a daganatok túlburjánzó érhálózatát. Az infúziós kezelés eredményeképpen a daganat növekedése megállhat, a daganat visszafejlődhet, valamint csökkenhet a távoli metasztázisok kialakulásának kockázata. A daganatban megmaradó erek szerkezete is változhat, ami által jobb hatásfokkal juthatnak el a kemoterápiás szerek is daganatba. Ez az infúzióban alkalmazott kezelési mód elsősorban a HER2-negatív, áttétes emlőrákkal kezelt betegek számára hozott előrelépést. A konkrét betegnél korábban alkalmazott gyógyszeres kezelések függvényévben a módszer alkalmazása kemoterápiával kombinálva ma is a palliatív – tehát a betegséget minél hosszabb időn át kordában tartani hivatott – terápia része lehet.

Forrás: 200 kérdés – 200 válasz az emlőrákról

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top