Ha a daganatban nekrózis megy végbe, nekrotikus területek alakulnak ki, az azt jelenti, hogy a tumor egy része – többnyire a belseje – elhal.
A nekrózist kiválthatja a daganatsejteket elpusztító onkológiai gyógyszeres kezelés vagy a sugárterápia is. Első megközelítésben tehát pozitívnak tűnik az a fejlemény, ha egy tumornak egy része elhal (s ennek következtében esetleg a tumor szétesik), ám mindig az adott helyzetben lehet csak értékelni, hogy ez valójában hátrányos vagy előnyös változás a beteg számára. A nekrózis ugyanis spontán is bekövetkezhet: ha a ráksejtek túl agresszívan szaporodnak, emiatt a daganat gyorsan nő, akkor a növekedéssel nem tud lépést tartani a tápanyag- és oxigén-utánpótlás, ezért történik meg a tumor egy részének elhalása.
Emlődaganatos betegeknél kevésbé jellemző, de teljesen kizárni nem lehet, hogy tumorlízis szindróma (TLS) alakul ki. Ez akkor következhet be, ha túl gyors a daganatos sejtek pusztulása, emiatt a nekrotikus tumorszövetekből egyszerre hirtelen túl sok fehérje és más anyagok szabadulnak fel, amelyek megterhelik a vesét, a májat, sőt szívritmuszavart, idegrendszeri görcsöket okozva súlyos-életveszélyes szövődményekkel fenyegethetnek. A tumorlízis szindróma minden esetben kórházi ellátást igényel.
