A depressziót nem szabad úgy elfogadni, mint a daganatos betegség természetes, normális, elkerülhetetlen velejáróját, amelybe bele kell törődnie a betegnek és a hozzátartozóknak. A depresszió ugyanis nemcsak annyiban nyilvánul meg, hogy valaki rosszabb kedvű vagy ritkábban vidám, mint korábban volt, hanem számos olyan tényezője is van, amely alapjaiban rontja az életminőséget, hozzájárul a fizikai panaszok felerősödéséhez, ezáltal ténylegesen rontja a beteg életkilátásait.
A depresszió a betegség bármely szakaszában előfordulhat. Leginkább a diagnózis közlésekor alakul ki, kritikus helyzet lehet egy csonkító műtét utáni szituáció is, de még nagyobb a kockázat akkor, ha az erőfeszítések ellenére kiújulás következik be, illetve rosszabbodik a betegség, mert ez felerősítheti a reményvesztettség érzetét.
A kezelés első lépése a depresszió felismerése. Vannak tünetek, amelyek egyaránt lehetnek a betegség és/vagy a kezelések velejárói, de okozhatja a depresszió is. Az elkülönítés nem könnyű. Meghatározó, hogy a beteg mennyire látja be, hogy depressziós, és mennyire motivált abban, hogy aktívan tegyen ez ellen.
A depresszióról be kell számolni a kezelőorvosnak: tapasztalt szakorvos – szükség esetén pszichiáter, pszichológus bevonásával – érdemben tud segíteni. Gyógyszeres kezelésként gyengébb vagy erősebb hatású antidepresszánsok, a konkrét tüneteknek megfelelő nyugtató, szorongásoldó és/vagy alvást segítő gyógyszerek egyaránt sokat segíthetnek, ezek szakorvosi kontroll mellett biztonsággal alkalmazhatók. A kezelés néhány hét alatt hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg jobban érezze magát, tudjon aludni, kipihentebb legyen, oldódjon a szorongása, kitörhessen a lefelé húzó örvényből.
Idehaza még mindig alacsony az elfogadottsága a pszichológiai segítségnyújtásnak, holott az antidepresszáns gyógyszerek mellett nagy szerepe van a pszichológiai kezelésnek is a depresszió oldásában. A pszichológussal történő egyéni konzultációk vagy a csoportos tréningbe való bekapcsolódás révén olyan mankót kaphatnak a betegek, amelyek a saját és a családjuk életét is megkönnyíthetik: a pszichológusok új szemlélet átadásával, konfliktuskezelési és feszültségcsökkentő módszerek megtanításával enyhíthetnek a lelki terheken.
