Sok félreértés övezi a sugárkezeléseket, amihez vélhetően hozzájárul, hogy a kifejezésben benne van a „sugár” szó is.
A leggyakrabban alkalmazott, külső sugárforrásból történő besugárzásoknál azonban semmilyen sugárzó anyag használatáról nincs szó: a besugárzás arra utal, hogy a kezelés során a sugárterápiás készülékből nagy energiájú sugárnyalábbal célozzák meg a daganatos gócot. Ettől a betegben semmiféle sugárzás nem keletkezik, a beteg nem válik sugárzóvá, a környezetében élő gyerekekre és felnőttekre sem jelent semmiféle veszélyt.
A közel-besugárzás, szövetközi besugárzás vagy brachyterápia egy másik módszer, amikor valóban sugárzó izotópot helyeznek el a daganatos gócnál, amely bent is marad a betegben, hogy a kezelés ideje alatt folyamatos legyen a radioaktív sugárzás általi tumorpusztítás. Erre radioizotópokat használnak. Az apró sugárzó részecskék elhelyezésénél fontos szempont, hogy a kezelendő céltérfogathoz közeli egészséges szöveteket is már csak minimális sugárterhelés érje, a beteg környezetében pedig már nincs sugárveszély. Ha a beteg környezetében élőkre nézve bármilyen óvintézkedés indokolt, erről minden esetben szóban és írásban is tájékoztatást kap a beteg.
