A professzor hangsúlyozta: a rák kezelése minden esetben komplex, szakorvosi csapatmunkát igénylő kihívás, ezért nagyon fontos, hogy a betegek minél előbb diagnózishoz jussanak, majd annak ismeretében onkoteam (sebészből, klinikai onkológusból, sugárterápiás szak- emberből, patológusból álló orvosi munkacsoport) állítson fel terápiás javaslatot.

Amint Jean Yves Douillard fogalmazott, a szakorvosoknak a fő üzenete, hogy a korszerű gyógyszerek mellé egyre több olyan biomarker is rendelkezésre áll, amely előre tudja jelezni egy konkrét betegnél egy terápia hatékonyságát. Példaként említette a daganatok szaporodását gátolni képes úgynevezett EGFR-gátló gyógyszereket, amelyekről korábban nem tudták az orvosok, hogy miért hatnak az egyik betegnél és miért nem egy másiknál, mire felfedezték, hogy ezt az úgynevezett KRAS és NRAS gének befolyásolják. Ma már csak azoknak adják ezeket a terápiákat, akiknél a molekuláris patológiai vizsgálat megerősíti, hogy számukra hasznosak lehetnek ezek a gyógyszerek.

A professzor elmondta: Franciaországban évekkel ezelőtt bevezették a lakossági vastagbélszűrést, s – az emlőszűréshez hasonlóan – a kockázati csoportba tartozókat levélben keresik meg. Elsődleges vizsgálat a székletvérteszt, majd annak pozitivitása esetén vastagbéltükrözés következik. Ahogyan nemzetközi szinten, úgy Franciaországon belül is vannak a részvételben területi különbségek. Európai szinten pozitívnak értékelte a svéd és finn eredményeket, míg a délebbi államok helyzetét rosszabbnak.

Miközben Franciaország híres a szakszervezetek erejéről és a társadalmi érdekérvényesítő képességről, a professzor kérdésünkre úgy értékelte, hogy a betegszervezetek nem elég erősek, s lassan fejlődik ez a terület.