A klinikai vizsgálatok keretében a betegek csak olyan készítményeket és gyógyszer-kombinációkat kapnak, amelyek az előzetes szigorú ellenőrzések és tesztek során biztonságosnak bizonyultak. Egy készítmény akkor válhat gyógyszerré, ha a betegek körében bizonyítottan kedvező hatást fejt ki, azaz – típusától függően – hozzájárul a daganatmentesség eléréséhez és fenntartásához, javít az életminőségen, késleltetni képes az állapotrosszabbodást, illetve növelni tudja a teljes túlélést.

– A kutatásoknak köszönhetően az utóbbi években egyre több új és hatékony gyógyszert fejlesztettek ki a daganatos betegek kezelésére. A hagyományos kemoterápiás szerek mellett megjelentek a célzott módszerek, amelyek segítségével optimálisabb, a betegségre és az adott betegre szabott kezeléseket tudunk biztosítani. A mellrák különféle stádiumaiban, a vastagbél- és végbélrákban, a petefészek és a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatainak kezelésében egyaránt folynak jelenleg is olyan nemzetközi vizsgálatok, amelyek ezen kórok eddiginél hatékonyabb kezelését célozzák – számol be dr. Boér Katalin, a fővárosi Szent János Kórház és Észak-Budai Egyesített Intézmény onkológiai osztályának főorvosa arról, hogy várakozásai szerint az innováció révén mely betegségek gyógyítási esélyei javulhatnak a jövőben.

Az osztályon folyó klinikai vizsgálatokban jelenleg a betegeknek mintegy negyede vesz részt. Ez azt jelenti számukra, hogy kezelésüket olyan készítményekkel egészítik ki, amelyekről az előzetes tudományos vizsgálatok nyomán azt feltételezik, hogy előnyös lehet számukra. A tanulmányok másik nagy csoportjában olyan hatóanyagokat vizsgálnak, amelyeket valamely ráktípusra már eredménnyel alkalmaztak, s szeretnék a használatát más daganatokra is kiterjeszteni. Ez ugyanis nem automatikus folyamat, hiszen a daganatok eltérő jellegzetességei miatt közel sem biztos, hogy az egyik daganattípusban bevált gyógyszer egy másik esetében is hatásos – azért van szükség az összehasonlító vizsgálatokra, hogy erre bizonyságot szerezzenek.

Értelmet kap a betegség

– Az új kezelési eljárások kipróbálásában természetesen önkéntes a részvétel, s a betegek biztonságát folyamatos, szigorú orvosi kontrollal óvjuk. Ezek a vizsgálatok viszik előre az onkológia fejlődését. Részben az újonnan kifejlesztett gyógyszereknek köszönhetjük azt, hogy ma már sok betegnek hosszabb és jobb életet tudunk biztosítani. A vizsgálatok során szerzett tapasztalatok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben több legyen a gyógyult beteg, kevesebb legyen a kiújulás és a visszaesés. A betegek természetesen a hatásosságban bízva vesznek részt a vizsgálatokban, ám van, aki úgy tartja: ha neki esetleg nem is használ a kezelés, a részvétellel akkor is hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben másokon lehessen segíteni. Ez a tudat sokaknak ad lelkierőt, mert a gyógyulásra való törekvésben pozitív megerősítést jelent, hogy a megpróbáltatások nem hiábavalóak – beszél Boér Katalin a betegek általa megtapasztalt motivációiról.

Az esetek döntő többségében nincs garancia arra, hogy a vizsgálatban minden résztvevő újfajta kezelést kap. A betegeket véletlenszerűen két csoportra osztják: az egyik csoport tagjainak gyógyszerezését kiegészítik a vizsgálandó új szerrel, a másik betegcsoport, a kontrollcsoport tagjai a standard kezelésben részesülnek, hátrány tehát őket sem éri. Az úgynevezett kettős-vak vizsgálatokban nemcsak a betegek, de orvosaik sem tudják, hogy ki kap vizsgálati készítményt és ki placebót. Erre az eljárásra azért van szükség, mert csak így lehet tesztelni, hogy mennyire hatásos egy gyógyszer.

Boér Katalin elmondta: nemcsak az egyes daganatok növekedését gátló készítményeket vizsgálnak, egyre nagyobb tere van az úgynevezett szupportív terápiáknak is, amelyek során a betegség és a kezelések miatt kialakuló olyan tüneteket igyekeznek megszüntetni mint például a vérszegénység, a hányinger vagy más panaszok.

Évtizedeken át tünetmentesen

A gyógyszercégek világméretű versenyben vannak egymással, ezért is igyekeznek egyre eredményesebbek lenni a betegségek gyógyításában. Erről dr. Rosta András, az Országos Onkológiai Intézet „A” Kemoterápiai Osztályának főorvosa beszélt a Rákgyógyítás magazinnak. Hangsúlyozta: nemcsak az emberek előtt ismertebb, gyakrabban napirendre kerülő tumorok, hanem például a vérképzőrendszert és a nyirokrendszert érintő daganatok kezelésében is áttörő eredmények születtek mostanra, a fejlődés itt is folyamatos, egyre több célzott terápiás készítmény kerül vizsgálati fázisba.

A klinikai kutatások révén az onkológiai osztályok olykor évekkel azt megelőzően hozzájutnak korszerű készítményekhez, hogy azok rutinszerűen alkalmazott és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott kezelési protokoll részévé válnának. Ráadásul mivel a vizsgálatokat rendszerint gyógyszercégek rendelik meg és finanszírozzák, annak költségei a vállalatokat terhelik és nem az államkasszát.

– A nyirokrendszer daganatainak két fő csoportját a Hodgkin és a non-Hodgkin limfómák adják, előbbiből körülbelül háromszáz, utóbbiból ennek a négyszerese fordul elő évente az országban. A betegséget egyre tovább kordában tudjuk tartani, ezért nő a gyógyult, illetve a jól kezelt betegséggel együtt élő páciensek aránya. Mivel mind a leukémia, mind a limfómák egyes altípusai hajlamosak a kiújulásra, fontos előrelépést hozott, hogy már nemcsak az elsődleges kezelésre állnak rendelkezésünkre hatékony terápiák, de akár évekkel késleltetni tudjuk a betegség újbóli megjelenését, illetve kiújulás esetén a fenntartó kezelések is egyre hatékonyabbak – vázolja a fejlődés útját Rosta András.

Jó gyógyszerhez a megfelelő beteget

– Sem most, sem tíz év múlva nem tudunk majd minden betegséget meggyógyítani, ám törekednünk kell, hogy a betegeinknek minél tovább minél jobb életminőséget tudjunk nyújtani – csatlakozik az előző gondolathoz prof. dr. Szántó János, a Debreceni Egyetem Orvosi és Egészségügyi Centrumának onkológiai tanszékvezetője.

– A tudományos eredmények révén a rák egyre inkább krónikus betegséggé válik. Ez azt jelenti, hogy ma már a gyógyíthatatlan betegségek egy részében is akár 5-10-15 évvel tovább és számottevően jobb körülmények között élhetnek a betegeink mint korábban. Abban bízunk, hogy a kedvezőbb tendencia a jövőben egyre több betegségtípusra kiterjed – fogalmaz Szántó János. A „megfelelő hatóanyagok” megtalálása és bevezetése mellett a célzott terápiák előtérbe kerülésével az utóbbi időszakban felértékelődött a „megfelelő betegek” megtalálásának, azaz a diagnosztikának a jelentősége.

– Egyre többet tudunk a sejtek működéséről, ezért egyre pontosabban meg tudjuk határozni egy kórnak a támadási pontjait, egy terápia eredményességének valószínűségét és a betegség várható lefolyását. Pályafutásom elején sokkal kevésbé tudtunk különbséget tenni egy daganatfajta számtalan altípusa között, kis túlzással azt mondhatnám, adott ráktípusban mindenkinek ugyanazokat a készítményeket adtuk, amelyek vagy használtak vagy nem, jelentős részben inkább a negatív kimenetel felé billentve a mérleget. A sejtdiagnosztika fejlődésével ma már sokkal pontosabban ki tudjuk választani a betegek közül, kinél melyik gyógyszer hathat nagyobb eséllyel a tumorra, s ehhez persze a készítmények sokkal jelentősebb kínálata áll rendelkezésünkre – érzékelteti az évtizedek során végbement, az utóbbi években jelentősen felgyorsult változásokat Szántó János.

A professzor meglátása szerint a legutóbbi időkben a célzott terápiák tárháza a vastagbél- és végbéltumorok kezelésében bővült leginkább.

– Huszonöt évvel ezelőtt világszerte a mellrák állt a figyelem abszolút középpontjában, a kutatók jelentős része az emlődaganatokkal foglalkozott, ami a civilek mozgalmai révén akkoriban és azóta is folyamatosan napirenden van. Mivel az emlőrák gyógyításában, kezelésében, akár évtizedeken át való kordában tartásában óriási fejlődés következett be, azóta más betegségek felé is történt elmozdulás, és az eredmények nem  is maradtak el: mind a béldaganatok, mind a tüdőrákok vagy lágyrésztumorok kezelésében sokat fejlődött az onkológia – mondja Szántó János.

A debreceni tanszékvezető egy fontos szemléletbeli változást is említ: nem a betegséget, hanem a beteget kell kezelni.

– Egy rákbeteg ember állapotának megítélésében nem szabad, hogy egyedüli szempont legyen az, hogy hány centiméteres, milyen szövettanú a tumora vagy hány nyirokcsomója érintett a daganat által. A betegnek nemcsak gyomra, mája vagy veséje van, hanem érzései, fájdalmai, félelmei, amelyeket tüneti kezelésekkel, pszichológiai támogatással ugyancsak kezelni kell. Nemcsak az a kérdés, hogy meddig él-e a betegünk, hanem az is, hogyan él.

Elérhetővé tenni a terápiákat

Az életminőséget próbálják javítani Zalaegerszegen is, ahol a Zala Megyei Kórház onkológiai osztályán többek között azt tanulmányozzák, miként okoz önmagában a kemoterápiának a tudata is hányingert. A szaknyelv anticipátoros hányásnak hívja azt a pszichológiai jelenséget, amikor már a „kórházszagtól” rosszul lesz a beteg, tehát még azelőtt, hogy mellékhatást okozó készítményt kapott volna.

Dr. Ruzsa Ágnes osztályvezető főorvos a kutatási területet jó példának látja arra, mennyire befolyásolja a beteg lelkiállapota a terápia sikerességét, s mennyire fontos az, hogy a hányáscsillapítók és nyugtatók mellett jusson idő a betegek érzéseivel, szorongásaival is foglalkozni, s akinek szüksége van rá, legyen ott mellette például pszichológus vagy sorstárs-segítő, aki tapasztalata révén segíthet.

A pszichológiai irányultságú saját kutatási témájuk mellett Zalaegerszegen is több nemzetközi szinten zajló klinikai gyógyszervizsgálatba bekapcsolódnak. A kipróbálás alatt lévő célzott terápiák egy része áttétes betegeknél a kemoterápia kiegészítéseként gátolja a tumor növekedési faktorait, a daganat fejlődésében szerepet játszó enzimek termelődését vagy a daganatot táplálékkal és oxigénnel ellátó erek burjánzását. Ezáltal késleltetni tudják a progresszióig, a rosszindulatú folyamat rosszabbodásáig eltelő időt. Általánosságban elmondható, hogy az áttétes betegeknél hatékonynak bizonyuló készítmények egy része később szerepet kap a korai terápiákban is, amikor a kiújulás gátlása, annak késleltetése az elsődleges cél.

– Az életkor, a kísérőbetegségek, az adott tumor pontos szövettani jellemzői, a korábban alkalmazott gyógyszerek is befolyásolják azt, hogy ki vehet részt egy adott klinikai kutatásban. A betegek mintegy tizedének tudunk részvételt felajánlani, s a döntő többség él is a lehetőséggel, általában tíz megkérdezett betegből egy zárkózik el – említ hozzávetőleges statisztikát Ruzsa Ágnes. Az orvosoknak szakmai szempontból is fontosak a tanulmányok, hogy ne csak olvassanak arról, mi történik a világban, hanem maguk is részesei legyenek a folyamatoknak, s testközelből szerezzenek tapasztalatokat. A főorvos határozottan kiáll amellett, hogy minél több centrum bekapcsolódjon a nemzetközi tudományos vérkeringésbe.

– Egy osztály minél több klinikai kutatásban vesz részt, az orvosok annál inkább megismerhetik és alkalmazhatják a jövő terápiáit a betegeik érdekében. Az egyes osztályokon a klinikai vizsgálatok elősegíthetik, hogy ami a tengeren túli vagy nyugat-európai onkológiákon elérhető, azt az itthoni betegek is mihamarabb megkapják.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 2. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, fájdalomcsillapítás, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Rákkutatás a betegek részvételével (1.)
Gyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővel
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Nemzetközi összefogás a rákkutatásért
Kinek jusson korszerű gyógyszer?