Az immunrendszer a szervezet védvonala. Fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját anyagokat a szervezet működését veszélyeztető idegen anyagoktól, amelyek érkezhetnek fertőzéssel a külvilágból, mint a kórokozók, azonban kialakulhatnak a szervezetben is, mint a daganatsejtek.

Dr. Lakatos Gábor

– Az immunrendszer alapesetben felismeri a ráksejteket, s elpusztítja azokat. Ezt nap mint nap sok alkalommal megteszi mindannyiunkban, ezért nem lesz rögtön mindenki daganatos beteg. Az életkor előrehaladásával, valamint az életmódból és a környezetből származó károsító tényezők felhalmozódásával egyre több hibás sejtünk keletkezik, s az immunrendszer hatékonysága is romolhat, ezzel magyarázható, hogy az életkorral párhuzamosan nő a rák kockázata. A daganatok is mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az immunválaszt, azaz elbújjanak az immunrendszer elől. Számos bonyolult biokémiai folyamaton keresztül próbál- koznak a tumorok, s ha sikerrel járnak, tovább tudnak terjedni – magyarázza dr. Lakatos Gábor, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológusa.

Klasszikus és új megközelítés

A daganatellenes onkológiai kezelések klasszikus módszere, hogy a sejtosztódást gátló (citosztatikus) és a sejteket mérgező (citotoxikus) hatóanyagokkal a gyorsan szaporodó ráksejteket igyekeznek minél gyorsabban elpusztítani. Ez a módszer nem szelektív, azaz nem tudja kiválasztani a ráksejteket az egészséges sejtek közül, hanem a szervezet minden gyorsan osztódó sejtjére hat, ebből erednek mellékhatásai is. A – gyakran kemoterápiával kombinációban adott – célzott terápiák ettől annyiban különböznek, hogy azok célzottan a daganatsejtekhez kötődnek hozzá, hogy elpusztítsák azokat.

Az immunterápiák egészen más logika szerint működnek: nem közvetlen ráksejtpusztító hatóanyagot juttatnak a szervezetbe, hanem az immunrendszert célzottan serkentő gyógyszert.

– A tumor termel egy anyagot, ami egy adott ponton eléri, hogy az ellene támadó fehérvérsejt kikapcsoljon, inaktívvá váljon, s így ne küzdjön ellene. Az immunterápiás gyógyszerek egyik típusának, az immun-ellenőrzőpont gátlóknak a célja, hogy ez a kikapcsolás ne következzen be, így a fehérvérsejt képes legyen elpusztítani a daganatsejtet – magyarázza Lakatos Gábor.

A passzív immunterápia során olyan anyagokat adnak be, amelyeket az immunrendszer egyébként is használ, csak kevés van belőlük a hatékony daganatellenes védekezéshez. Az aktív immunterápia során az adott daganatra jellemző molekulákat juttatnak be, ezzel riadóztatva az immunrendszert, hogy ismerje fel az ahhoz hasonló, a szervezetben már jelen lévő ráksejteket, s küzdjön ellenük. A cél tehát, hogy felszaporodjanak az adott daganatsejteket felismerni képes immunsejtek, illetve azok hatékonyabban küzdhessenek a daganattal.

– A kezelési folyamat működése kézenfekvőnek tűnik, mégis rendkívül bonyolult, a célkitűzés sok ponton elakadhat. Ezt jelzi az is, hogy világszerte végzett sok-sok kutatás és kísérlet ellenére még csak néhány daganatos betegségfajtában sikerült érdemi eredményeket elérni: a melanoma, a vesesejtes rák, a húgyhólyagrák és a tüdőrák egyes típusaiban vált törzskönyvezett kezelési formává az immunterápia valamely fajtája – foglalja össze Lakatos Gábor. Ráadásul e betegségekben is csak a betegeknek egy kis hányada profitálhat az új típusú kezelésekből.

Kinél fog hatni a kezelés

– A kezelt betegek egy kisebb részénél a korábbi terápiákhoz képest számottevően jobb eredményeket sikerült elérni, s érdemben javítani az életkilátásokat. Azonban egyelőre a sikeresen kezelt betegeknél nem tudtak olyan betegségjellemzőket azonosítani, amelyek alapján más betegeknél előre meg lehetne mondani, hogy hatni fog-e az immunterápia. Lázasan kutatják ezeket a paramétereket, biomarkereket, hogy csak azokat kezeljék, akiknek valóban előnyt hoz a terápia – magyarázza Lakatos Gábor. Ez egyrészt fontos azért, hogy ne terheljenek feleslegesen betegeket számukra hatástalan immunterápiával, s annak mellékhatásaival, másrészt a kezelések magas – esetenként akár sok millió forintra is rúgó – költsége is indokolja a minél pontosabb előzetes betegkiválasztást.

Lakatos Gábor kitér rá: az immunterápia mellékhatásai elsősorban az immunrendszer túlműködéséből adódnak. Autoimmun reakciókra, például nem várt gyulladásokra kell felkészülni. A különféle immunterápiás gyógyszereknél leírtak szájnyálkahártya-gyulladást, bélgyulladást, ritkábban hasnyálmirigy-gyulladást, előfordult az agyalapi mirigy gyulladásos betegsége is. Ezek mellett olyan általános mellékhatások is felléphetnek, mint a fáradékonyság, az étvágytalanság, a vérszegénység, a hányinger, előfordult bőrviszketés is. A konkrétan jelentkező mellékhatások gyakorisága és súlyossága függvénye az adott hatóanyagnak és a beteg általános állapotának is.

Eredményesség hosszabb távon

Az immunterápiák eredményességének értékelése is új kihívás az onkológiában. A kemoterápiák, célzott daganatellenes kezelések alkalmazásakor a terápia kezdete után nem sokkal kontroll képalkotó vizsgálatot (CT, MR, PET CT) végeznek, hogy kiderüljön, hatásos-e a kezelés, csökkent-e a tumoros góc(ok) mérete, száma, azaz érdemes-e folytatni a terápiát vagy gyógyszerváltásra van szükség. Immunterápiáknál más a helyzet.

– A kezelés első időszakában a daganatsejtekből és az ellenük támadásba lendült fehérvérsejtekből egy kevert massza képződik, mert a tumor körül kifejezett gyulladásos folyamatok zajlanak. Emiatt a CT felvételen az látszódhat, hogy az elváltozás növekedést mutat. Csak hónapok elteltével kaphatunk reális képet arról, hatásos-e a megkezdett kezelés, s érdemben visszahúzódik-e a tumor – avat be a részletekbe Lakatos Gábor. A szakorvos hangsúlyozza: az immunterápiáktól reálisan nem várható teljes gyógyulás, a kezelések a betegség minél hosszabb időn át való visszafogását, s eközben az életminőség megőrzését célozzák. A terápiákat ugyanakkor azért övezi kiemelt figyelem szerte a világon, mert vannak biztató eredmények is: olyan betegeknek sikerült számottevően javítani az állapotát, akik számára más lehetőség már nem adódott volna az életkilátások javítására.