Rehabilitáció első perctől: lehet változtatni a holnapokon

Genetikai örökségként kapott, fiatalon kialakult emlőrák betegségével való szembesülése, majd gyógyulása után módosított pályát a Debrecenben élő Bánfi Ildikó. Az élelmiszermérnöki munka helyett a sorstársaknak való segítés lett a hivatása: immár több mint egy évtizede dolgozik azon munkatársaival, hogy a vidéki betegekhez is minél több olyan szolgáltatás eljusson, amely segíthet leküzdeni a betegséget. A Holnapom Egyesületnél vallják: a rehabilitációnak már a diagnózis közlésének pillanatától meg kell(ene) kezdődnie, mert mind az életminőség, mind az életkilátások tekintetében jobb esélyekkel indulnak azok, akiket gyógytornász, dietetikus, pszichológus is segít az akadályok leküzdésében.

34 éves korában közölték Bánfi Ildikóval, hogy rosszindulatú daganat alakult ki az egyik mellében. „Nem voltak fényesek a kilátások” – fogalmaz. A harmadik stádiumú daganat miatt az emlőmegtartó operációt követően sugárkezelésre, kemoterápiára, hormonterápiára is szükség volt. Csak hónapokkal a kezelések után merült fel, hogy mivel Ildikó apai nagyszülei, édesapja és testvére is daganatos betegségben szenvedett, indokolt lenne genetikai vizsgálatot végezni. Bebizonyosodott: az emlőrák hátterében öröklött BRCA génmutáció áll. (Ez az emlődaganatok körülbelül 5 százalékában igazolható, jellemzően ekkor fiatalabb korban jelenik meg a kór.) A genetikai terheltség új helyzetet teremtett, mivel emiatt nagyon nagy volt a betegség kiújulásának, valamint a másik emlő megbetegedésének is a kockázata.

Ismét műtétet, mindkét emlő teljes eltávolítását javasolták, ám erre akkor Ildikó még nem állt készen. Később rászánta magát, a kockázat minimalizálása érdekében beleegyezett az operációba. Mindkét mellét eltávolították, de már az operáció során azonnali emlő-helyreállító plasztikai műtétet is végeztek.

Kiút a gödörből

Bánfi Ildikó

Bánfi Ildikó

– Pesszimista voltam, azt gondoltam, meg fogok halni. De egy négyéves kislány anyukájaként nem akartam úgy a halálos ágyamra feküdni, hogy szemrehányást tehessek magamnak, hogy nem tettem meg mindent – indokolja Ildikó, hogy az orvosi javaslatok fegyelmezett betartásán túl miért keresett a kórházi ellátáson kívül is segítséget. Budapestre járt, hogy megtanuljon olyan segítő pszichológiai módszereket, amelyek segíthettek számára a szorongás csökkentésében, a mellékhatások elviselésében, a talpon maradásban.

– Mérnök emberként nehezen vette be a gyomrom, amikor például a Simonton-tréningen a fantázia világában próbáltuk képszerűen elképzelni a betegséget, majd a javulást, gyógyulást. Ennek ellenére, hogy ezt is kipipáljam, végigcsináltam a tanfolyamot és gyakoroltam a relaxációs módszereket. Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra milyen sokat segített a mindennapokban mindaz a tudás, amit a pszichológusoktól megtanultam – fogalmaz Bánfi Ildikó.
Amint visszaemlékszik, a kezeléseket nagyobb nehézségek nélkül átvészelte, a haja sem hullott ki teljesen, csak átmenetileg megritkult. Egy fehérvérsejtszám-esés miatt egyszer kellett halasztani egy héttel a kemoterápiát, ám hamar rendeződtek a laboratóriumi értékek és sikerült végigcsinálni a kezeléseket. Ennek pedig immár 15 éve. „Ha nekem sikerült, akkor bárki másnak is sikerülhet” – üzeni mindenkinek, aki jelenleg jár hasonló cipőben.

Összefogás a többiekért

Miután megtapasztalta, hogy Budapesten a pszichológiától a gyógytornán át a betegeknek szervezett főzőtanfolyamig milyen sok segítséget kapott a kórház falain túl is, elfogadhatatlannak tartotta, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz egy Debrecen méretű városban nem juthatnak hozzá a betegek. Elhatározta: felhagy korábbi munkájával és a sorstársak segítésével fog foglalkozni, hogy ne kelljen több száz kilométert utazni azoknak, akik szeretnének az orvostudomány által is elismert módszerekkel javítani saját kilátásaikon. Azt ugyanis alappillérnek tekintette: ezotéria, kuruzslás, bizonytalan eredetű és hatású étrend-kiegészítők szóba sem jöhetnek.

– Élelmiszer-fejlesztő mérnökként például azt kellett kitalálnom, miként lehet száz forintból egy kiló eladható párizsit csinálni. A munkám kihívást jelentett, használtam a tudásom, de nem ez az a munkakör, amire büszke lehetnék. Volt gazdasági és EU pénzügyi szakértői végzettségem is, ezt követően pedig elvégeztem a mentálhigiénés képzést. Egyre több szálon bekapcsolódtam a debreceni klinikákon folyó munkába, együttműködtem az onkopszichiáterrel, lett egy kis iroda is, ahol a Rákbetegek Országos Szervezete képviseletében dolgozni tudtam – eleveníti fel Bánfi Ildikó.
2010-ben sikerült elindítaniuk a Holnapom Egyesületet, hogy önálló civil szervezeti keretet adjanak a kezdeményezésnek. Abban bíztak, hogy így több forrást tudnak szerezni és több lehetőség nyílhat meg a betegek előtt is. Az alapítókhoz csatlakozott pszichológus, pszichiáter, jógaoktató, klinikai onkológus is, akik azóta is folyamatos szakmai hátteret nyújtanak a működéshez.

Többen élhetnének a lehetőségekkel

Minden beteg előtt nyitva a kapujuk. Lelki segítségnyújtásként hirdetnek egyéni és csoportos pszichoterápiákat, szerveznek kifejezetten a betegek igényeire szabott jógaórákat, de van lehetőség egyéni segítő beszélgetésre is. Elérhető gyógytornász, étkezési tanácsadás is. Abban is tudnak segíteni, ha valaki másodvéleményt szeretne kapni vagy a kórházi kereteken kívül tenné fel egy onkológusnak a kérdéseit. Szerveznek főzőtanfolyamot, kirándulásokat, életmódtábort, művészetterápiás és táncterápiás csoportot is, nagyobb ünnepek előtt kézműves foglalkozásokra várják az érdeklődőket.

Leginkább emlődaganatos betegekkel állnak kapcsolatban, de a sorstársak között voltak/vannak tüdőrákkal, prosztatarákkal, veserákkal, méhnyakrákkal, petefészekrákkal, melanómával küzdő betegek is. Amint Bánfi Ildikó szavaiból kiderül, a jelenleginél több betegnek tudnának segíteni.

– Még mindig küzdünk azzal, hogy nem ismernek eléggé bennünket a betegek, illetve még mindig sokan elzárkóznak a pszichológiai segítségnyújtástól, holott a tréningjeinken több beteget is tudnánk fogadni. Mivel annak idején magam is idegenkedtem a pszichológiától, megértem a távolságtartást. Ezzel együtt is mindenkit arra biztatok: bárhol is kezelik az országban, ha helyben van lehetősége részt venni egy szakember által irányított, kifejezetten a betegeknek szervezett segítő tréningen, adjon egy esélyt önmagának, mert csak nyerhet vele – javasolja Bánfi Ildikó.

Fókuszban a megelőzés is

A közvetlenül a betegeknek nyújtott szolgálaton túl szívügyüknek tekintik a megelőzést, a szűrővizsgálatok népszerűsítését is. Bánfi Ildikó az országos Egészség Hídja Összefogás mozgalomnak is egyik nagykövete. A Holnapom Egyesület évek óta megszervezi Debrecenben a „Tégy ma a holnapodért! – Együtt a rák ellen” figyelemfelhívó rendezvényt és ismeretterjesztő előadásokat. Kitelepültek már több ízben a könnyűzenei Campus Fesztiválra is, ahol több száz embernek tanították meg a legfontosabb tudnivalókat a szűrésekről, önvizsgálati módszerekről.

– Nem elég évente egy rózsaszín napot tartani: a figyelemfelhívásnak folyamatosnak kell lennie – vallja Bánfi Ildikó. Kidolgoztak az iskolák számára is egy programot, az iskolavédőnői hálózattal, a tankerülettel és a szakképzési centrummal együttműködésben 11. osztályos diákoknak tartanak általános daganatprevenciós előadásokat. Eddig mintegy kétezer diákkal találkoztak már az órákon, rajtuk keresztül a szülőkre, nagyszülőkre is próbálnak hatni.

Lépjenek önmagukért!

– Nehéz kimozdítani a betegeket, pedig fontos a személyes jelenlét. Manapság egyre többen az interneten élnek, de meggyógyulni nem lehet az interneten. Információkhoz hozzá lehet jutni, de a személyes foglalkozást semmi sem pótolja. Sőt, amint a Facebook-csoportokat követem, az látom, hogy a betegek ártani is tudnak egymásnak. Ugyan sokszor jó szándéktól vezérelten, de a butaságok is terjednek. Az önjelölt pszichológusok és megmondóemberek szentenciái sem biztos, hogy javára válnak annak, aki épp krízisben van – fogalmaz Bánfi Ildikó.

– Minden betegnek komplex, szakemberek által irányított rehabilitációra lenne szüksége, aminek a szükség szerinti pszichológiai támaszadás éppúgy része, mint a gyógytorna vagy a dietetikai konzultáció. Amikor valakivel közlik a daganatos betegség diagnózisát, a kezelési javaslat mellett rögtön információt kellene kapnia arról is, mit tehet önmagáért. A gyógytornának például mellműtötteknél már a műtétet követő napon el kellene kezdődnie (ahogyan néhány intézményben így is van). Addigra ismernie kellene a betegeknek, hogyan tehetnek a legtöbbet önmaguk akár már a betegágyon fekve a felépülésért. Ma sok minden azon múlik, hogy maga a beteg vagy a családja mennyire céltudatos. Mi mindenkit arra biztatunk, hogy járjanak utána a lehetőségeknek és éljenek azokkal!

 

A Holnapom Egyesület névválasztásáról Bánfi Ildikó azt mondja: „Ma kell tenni azért, hogy legyen holnapunk. Most kell jól élnünk, most kell lelkileg jól érezni magunkat az életünkben. A jelen pillanat a biztos, s amit ma megteszünk, annak hozadéka várhat ránk holnap…” Az egyesület honlapja a www.holnapomegyesulet.hu címen érhető el.

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top