Nem elég a terápiák hatásosságát vizsgálni, fontos szempont az is, hogy a betegeknek milyen rövid és hosszabb távú mellékhatásokkal kell megküzdeniük. Kiemelt figyelmet kell fordítani a betegek panaszainak csökkentésére, testi és érzelmi jóllétére is, mivel ezek döntik el, hogy valaki végig tudja-e csinálni a kezeléseket és elérhető-e a megcélzott daganatellenes hatás. Amint dr. András Csilla, a Debreceni Egyetem Onkológiai Klinikájának adjunktusa az Update’20 onkológiai szimpóziumon bemutatta, az orvosi segítségnyújtáson túl a betegek életmódja is kihatással lehet a kezelések eredményességére és az eközben megélt panaszokra. A szupportív – támogató – kezelésekről adott összefoglalóban szó esett az életkor szerepéről, az akupunktúra eredményeiről, a dohányzásról való leszokásról és a mozgás kedvező hatásairól is.
Önmagában az életkor nem jelent ellenjavallatot egyetlen onkológiai kezelésben sem, viszont idősebb korban a rák mellett több kísérőbetegség és a gyengébb általános állapot is akadályozhatja a gyógyítást. András Csilla rámutatott: a világkongresszusokon rendszeres téma, hogy kiemelt figyelemmel kell kezelni a 65, illetve 70 év feletti betegeket.
dr. András Csilla
– Az új terápiák bevezetését megelőző klinikai gyógyszerkutatásokba az általános állapotuk vagy más betegségeik miatt a valós arányuknál kisebb mértékben választanak be idősebb betegeket. Emiatt az új gyógyszereknél rendszerint kevesebb adat és tapasztalat áll rendelkezésre, amire alapozhatnánk. Ez azért nehézség, mert idősebb életkorban egyes kezeléseknek erősebbek lehetnek a mellékhatásai, emiatt gyakrabban kell időközben csökkenteni a dózist, felfüggeszteni a kezelést, valamint az idősek közül többen szorulnak kórházi ellátásra is – magyarázta András Csilla.
Lehetséges megoldásként az előadó felvetette: ha az életkori sajátosságokat fókuszba helyezve részletesen felmérik a betegek állapotát, majd a társszakmákkal együttműködésben, a társbetegségekre figyelemmel állítják össze a kezelési tervet, akkor a nehézségek egy része enyhíthető, kiküszöbölhető.
Ezeket a felméréseket és az életminőséget javító szolgáltatásokat a kutatás során egy speciális munkacsoport végezte. A kezdeményezésnek részese volt geriáter szakorvos (idős betegek gyógyítására szakosodott orvos), gyógytornász, dietetikus, szociális segítő, pszichológus is. Az idős korral járó speciális állapot felmérésének egyre nagyobb lesz a jelentősége a mindennapi onkológiai gyakorlatban, az átlagéletkor növekedésével ugyanis szerte a világon egyre több lesz az idős daganatos beteg, ezért önálló tudományággá fejlődik az idős páciensekre koncentráló geriátriai onkológia.
Vigyázni kell a szívre
Egyre több figyelem hárul a daganatellenes kezelések szív- és érrendszert érintő hosszú távú mellékhatásaira. Ahogyan egyre többen meggyógyulnak a rákból, illetve a korábbinál jóval hosszabb életre számíthatnak, úgy kerültek előtérbe azok a szívproblémák, amelyek hosszú távon alakulhatnak ki. A kemoterápia bizonyos fajtái vagy a bal emlő besugárzása is lehet kihatással a szívre. A kardiotoxikusnak nevezett kezeléseken átesett betegeknél az onkológiai kontrollok mellett rendszeres kardiológiai ellenőrzés (EKG, szív ultrahang) is javasolt, hogy idejében fel lehessen fedezni egy esetleges elváltozást.
Hosszú távon általában nem önmagában az onkológiai kezelés okoz szívproblémákat, viszont felerősíti a kockázatokat, ami például az elhízásban, az ülő életmódban, a kevés mozgás- ban, az egészségtelen táplálkozásban, a kezeletlen magas vérnyomásban, a dohányzásban rejlik.
Mozgással az életért
Egyre több adat bizonyítja, hogy jobbak az életesélyei azoknak, akik betegségük ellenére is rendszeresen sportolnak, aktív életet élnek.
– Műtét utáni kemoterápiában részesülő emlő-, here-, vastagbél- és nyirokdaganatban szenvedő betegeknek indítottak 24 hónapon át egy tornaprogramot, amely részben aerobik, részben az állóképességet és erőt növelő ellenállási gyakorlatokból állt. A betegeket két csoportra osztották. Az egyik csoport tagjai rögtön a műtét után, a kemoterápia megkezdése előtt megkezdték a rendszeres tornát és azt az onkológiai kezelések alatt is végezték, a másik csoport tagjai a kemoterápiák befejezése után kezdték az edzésprogramot. A rendszeres mozgás mindkét csoport számára előnyöket hozott, ám azok profitáltak többet belőle, akik a kemoterápia alatt is végig mozogtak. Jobb lett az általános állapotuk, nőtt az oxigénszintjük, csökkent a fáradékonyságuk – sorolta a megtapasztalt előnyöket András Csilla.
Az akupunktúrát is vizsgálják
Arra, hogy a kutatások nemcsak a gyógyszerekre koncentrálnak, jó példa, hogy az akupunktúra (tűszúrásokkal történő idegstimulálás) is évről-évre napirendre kerül, mint a fájdalomcsillapítás egyik lehetséges módszere.
– Egy kutatásban azt találták, hogy különféle rákbetegséggel kezelt páciensek egy csoportjában javult a páciensek állapota, ha a klasszikus fájdalomcsillapítást akupunktúrával egészítették ki. Előnyös hatást találtak a kemoterápia miatt kialakuló idegműködési zavarok, a neuropátia tüneteinek enyhítésében is. Ezt a vizsgálatban résztvevő betegek szubjektív beszámolói és a kutatást felügyelő orvosok objektív kritériumai egyaránt alátámasztották – foglalta össze András Csilla.
