A molekuláris genetikai vizsgálatok során olyan terápiás célpontokat keresnek az adott beteg ráksejtjeiben, amelyekre célzottan hatni képes daganatellenes gyógyszert tudnak adni. A daganatsejteket megvizsgálva feltérképezik a genetikai jellemzőiket, majd megnézik, hogy az adott mutációra létezik-e gyógyszer, ami javíthat az életkilátásokon. Azt is vizsgálják, találnak-e olyan ismert mutációt, ami netán meg tudja akadályozni valamely hatóanyag működését. Az is eredmény, ha a molekuláris diagnosztika nyomán eltanácsolnak valakit egy kezeléstől, mivel ekkor előre meg tudják mondani, hogy a konkrét gyógyszer nála hatástalan lesz, így az adott célzott terápiával felesleges terhelni a beteget és időt veszíteni, helyette másfelé kell továbblépni.

Segítség a terápiaválasztásban

Prof. Dr. Tímár József

Prof. dr. Tímár József álláspontja szerint a molekuláris diagnosztika eszköztárából a mindennapi betegellátásban azoknak a genetikai eltéréseknek a felderítésére kell fókuszálni, amelyek viszonylag gyakoriak és van rájuk gyógyszer, így nagy eséllyel segíthetnek a megfelelő, az adott betegségre törzskönyvezett és adott országban elérhető terápia kiválasztásában.

A világban – és Magyarországon is – egyre többféle át- fogó molekuláris profilvizsgálat érhető el, ám gyakori, hogy egy mégoly részletes és drága – akár magán úton elvégeztetett – molekuláris teszt eredménye nem változtat érdemben a beteg számára adható kezeléseken. Ebből adódóan egyre inkább követelmény, hogy a molekuláris diagnosztikai leleten azt is tüntessék fel, hogy az esetlegesen talált elváltozások (biomarkerek) milyen evidenciaszintűek, azaz tudományosan mennyire bizonyítottak. A legmagasabb szintű biomarkerek konkrétan megmutatják, melyik célzott terápiás gyógyszert érdemes választani vagy egy ilyen gyógyszerről előre (prediktíven) megállapítják, hogy valószínűleg fog-e hatni. A legalacsonyabb szintű mutatók pedig csak feltételezéseket fogalmaznak meg egyik vagy másik génelváltozás alapján valamely terápia esetleges hatékonyságáról. Ezek a hipotézisek nem klinikai tapasztalatokon nyugszanak, nincs rájuk tapasztalati bizonyíték. Ugyan sok-sok ilyen vizsgálat össze- sített tapasztalata a tudományt előreviheti, de a konkrét beteg ellátásához nem járul hozzá. Az efféle kiterjesztett molekuláris vizsgálatoknak a ritka daganatok vagy daganatvariánsok esetén lehet ma inkább gyakorlati szerepük.

Nincs univerzális rákgyógyszer

– Hiába lehetnek azonos genetikai hibák és azonos terápiás célpontok a különböző daganattípusokban, ritka kivételektől eltekintve a terápiát nem lehet függetleníteni attól, hogy hol alakult ki a rák a szervezetben – szögezte le Tímár József.

A kijelentés hátterében az áll, hogy korábban nagy várakozások előzték meg azokat a kutatásokat, amelyek olyan célpontokat kerestek a ráksejtekben, amelyek egyaránt megtalálhatók például tüdőrákban, emlőrákban vagy vastagbélrákban, így lehetne ellenük univerzális rákgyógyszereket kifejleszteni. A gyógyszerkutatásnak egy fontos iránya, amikor kevésbé a daganat elhelyezkedésére (lokalizációjára) fókuszálnak, inkább az azonosított genetikai hibákra igyekeznek célzott hatóanyagokat kidolgozni, függetlenül attól, hogy a genetikai hibát épp milyen rákban találták meg. Ezeket a daganat elhelyezkedésétől független kezeléseket tumoragnosztikus terápiáknak hívják. Eddig két ilyen hatóanyagot engedélyeztek a világon. Ugyanakkor – figyelmeztetett Tímár József – attól, hogy egy adott daganatterápiás célpont megtalálható például egy nyelőcsőtumorban és egy gyomorrákban is, nem biztos, hogy az ellene hatni képes célzott terápia ugyanúgy hat egyik és másik betegségben. Egy rákot okozó vezető (driver) génmutáció mellett ugyanis ott rejtőzhetnek további génmutációk is, amelyek hatástalaníthatják a beazonosított driver génmutációra egyébként hatásos gyógyszert. Egy daganatos betegség lefolyása számos tényezőn múlik, ráadásul még egy adott génhiba is vezethet eltérő viselkedéshez a különféle daganatokban a célzott terápiák során.

Kétségtelen: egyre több olyan onkológiai gyógyszer van, amely többféle ráktípus kezelésében is hatékonynak bizonyul, például az új immunterápiáknál is egyre több hatóanyag van, amelyet egyik és másik daganattípus kezelésében is sikerrel alkalmaznak. De éppen a rengeteg változó miatt, ami egy daganat viselkedését – vele a beteg sorsát – befolyásolhatja, minden egyes daganattípusban külön-külön szükség van a hatásosság bizonyítására, s csak ezt követően fogadható el bármelyik gyógyszer egy adott ráktípus kezelésére. Ettől függetlenül számos klinikai vizsgálat zajlik világszerte, amelyek újabb és újabb tumoragnosztikus terápiákat keresnek, így ezek száma várhatóan növekedni fog a jövőben. Ugyanakkor Tímár József kitart álláspontja mellett, miszerint belátható időn belül a mindennapos gyakorlatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy betegnél tüdőrákot, emlőrákot vagy vastagbéldaganatot kell-e kezelni.

Folyamatosan változó daganatok

A daganatok folyamatosan változnak, alkalmazkodnak a környezetükhöz, ezért egy kezdeti genetikai profilvizsgálat eredménye már nem feltétlenül helytálló ugyanazon daganat későbbi stádiumában. A daganatsejtek genetikai jellemzői természetes módon is változnak az áttétképzés során, emellett a daganatsejtekben változásokat idéznek elő a kemoterápiás, célzott terápiás kezelések is. Ha egy gyógyszerrel blokkolják egy daganat szaporodásért felelős jelátviteli útvonalát, a tumorsejtek igyekeznek más útvonalakat használni, emiatt egy kezdetben hatékony gyógyszerrel szemben is ellenállóvá (rezisztenssé) válhatnak, ezért egy későbbi stádiumban csak újabb molekuláris patológiai vizsgálatra lehet alapozni újabb terápiás döntést.