Az érdemi válaszokhoz, a személyre szabott felvilágosításhoz mindenkinek joga van, ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy aktív részese tudjon lenni a saját kezelésének, együtt tudjon működni orvosával.
Az egészségügyi ellátás zsúfoltsága a betegek, az orvosok, az ápolók számára is az egyik leginkább frusztráló tényező, amivel nap mint nap szembesülnek a szakrendeléseken. Az orvosok nem tehetik meg, hogy a rendelésre várakozók közül húsz beteggel részletesen elbeszélgetnek, másik húszat pedig hazaküldenek.
Ahhoz, hogy a leghatékonyabban lehessen kihasználni a konzultációra rendelkezésre álló rövid időt, a betegnek is érdemes tudatosan felkészülnie, összeszednie a gondolatait. Hiteles, nem reklámcélú, szakorvosok által ellenőrzött tartalmú betegtájékoztatókból az alapinformációk megtudhatók, viszont az öndiagnózis inkább feszültséget szül, mintsem előrevinné az ügyet. A háziorvossal is érdemes lehet átbeszélni a helyzetet. Hasznos napról-napra összegyűjteni, papírra vagy egy füzetbe felírni mindazokat a kérdéseket, amelyekre választ vár a beteg és a hozzátartozók. Egy fontossági sorrendet is felállító írott jegyzet mankót nyújt, hogy a várakozásból, majd a szituációból adódó stresszhelyzet közepette se felejtse el feltenni a beteg a kérdéseit, amikor az orvossal beszél.
Ugyancsak segíthet, magabiztosságot adhat, ha a beteg nem egyedül megy az orvosi vizitre, konzultációra: bárki elkísérheti, majd ott lehet a rendelőben a megbeszéléskor is, aki a beteg számára fontos, akiben megbízik. Vihet családtagot, távolabbi hozzátartozót, esetleg munkája vagy saját korábbi betegsége miatt az egészségügy útvesztőiben jobban eligazodó barátot, aki segíteni tud kérdezni, majd utólag érdemben átbeszélni az elhangzottakat. Ha az orvos által elmondottakból valamit nem értett meg, ne szégyelljen visszakérdezni! Ha a beteg nem orvos végzettségű, ráadásul a szituáció is feszélyezi, teljesen természetes, hogy nem ért meg mindent első hallásra. Kérdezzen vissza bátran!
