Nincs olyan laboratóriumi vérvizsgálat jelenleg, amely vérből alkalmas lenne emlőrák szűrésére.
Kutatások folynak ebben az irányban, de olyan módszer, amely ma alkalmazható lenne, egyelőre nincs. Az öröklött genetikai hajlam kimutatását szolgáló BRCA génvizsgálatot ugyan vérből végzik, ám az nem a betegséget mutatja ki, hanem a hajlamot, az emlőrákos eseteknek pedig csak körülbelül 7 százaléka alakul ki genetikai örökség talaján. A rutin vérképvizsgálatokból sem lehet emlőrákra következtetni. A betegek követésekor a vérvizsgálatok a gyógyszeres kezelések előtt a vesefunkciós, májfunkciós értékek miatt lehetnek fontosak vagy a szövődmények, mellékhatások miatt fontos követni például a vörösvérsejtek (vérszegénység megelőzése), fehérvérsejtek (fertőzésveszély elkerülése) mennyiségét.
A vérből végzett tumormarker-vizsgálatok sem szűrést céloznak. A tumormarkerek olyan anyagok a szervezetben – a vérben, a vizeletben, a szövetekben –, amelyekről megállapították, hogy egészséges embereknél általában nincsenek jelen vagy csak alacsony koncentrációban találhatók meg, kimutatásuk ezért rosszindulatú daganatok jelenlétére utalhat. Tumormarkerek lehetnek fehérjék, hormonok, antigének. Fontos jellemzőjük ugyanakkor, hogy nemcsak daganat esetén emelkedhetnek meg, értékeik változását gyulladás vagy más élettani folyamat (például terhesség) is befolyásolhatja. Olyan fordított (álnegatív) eset is előfordulhat, amikor a szervezetben bizonyítható módon ott a daganat, a vizsgált tumormarker szintje mégis normális. Az onkológiában a tumormarkereket leginkább a daganatos betegek kontrollvizsgálatainak részeként alkalmazzák, a laboratóriumi értékek, illetve azok tendenciája támpontot adhat ahhoz, mennyire hatékony az alkalmazott kezelés (csökkenő értékek), vagy indokolt-e alaposabb góckutatást indítani, soron kívüli képalkotó vizsgálatokat végezni a kiújulás, az áttétképződés ellenőrzésére (emelkedő értékek).
