A gyógyszeres kezelések egy része hozzájárul a teljes gyógyuláshoz, ám ennek feltétele az is, hogy műtéttel el lehessen távolítani az emlődaganatot.
A műtét előtt adott (neoadjuváns) gyógyszeres terápiák azáltal segítik a gyógyulást, hogy csökkentik a daganat méretét, így növelik a sikeres operáció esélyét, valamint a kezelés az áttétek kialakulását is megelőzhetik, elodázhatják. A műtét után adott (adjuváns) gyógyszeres kezelések a szervezetben esetleg visszamaradt daganatsejtek elpusztításával csökkentik a kiújulás, áttétképződés kockázatát, ezáltal járulnak hozzá a végleges gyógyuláshoz.
Abban az esetben, ha az elsődleges (primer) daganatot nem lehet eltávolítani, vagy a korábban eltávolított daganat kiújult, áttétet képezett, és műtétileg már nem operálható teljesen daganatmentesre a beteg, a gyógyszeres kezeléseknek leginkább az életkilátások javításában van szerepük, előrehaladott állapotban teljes és végleges gyógyulást már nem tudnak adni. A kemoterápiát, a hormonterápiát, a célzott onkológiai kezeléseket, a klinikai vizsgálatokban az immunterápiákat előrehaladottabb, áttétes emlődaganatos betegek kezelésekor palliatív céllal alkalmazzák. Ekkor – a beteg számára elviselhető mértékű mellékhatások mellett – a panaszok csökkentése, az életidő növelése, tehát az állapotrosszabbodás megakadályozása, annak elodázása a cél. Ahogyan a cukorbetegség és a magas vérnyomás is gyógyíthatatlan betegségek, viszont akár évtizedeken át karban tarthatók, így az onkológia egyik fő törekvése is az, hogy ha a teljes gyógyulás már nem reális célkitűzés, akkor a rákot olyan krónikus betegséggé lehessen szelídíteni, amellyel elfogadható életminőségben hosszan együtt élhetnek a betegek.
Az elérhető gyógyszereket azért engedélyezték, illetve azért vállalja a társadalombiztosító azok magas költségét, mert az ezen gyógyszerekkel kezelt betegek betegsége tovább tartható egyensúlyban, a kezelt betegek tovább élhetnek, mint e kezelések nélkül.
