A rosszindulatú bőrrákban elért nagyobb, majd tüdőrákban produkált szerényebb eredmények világszerte lendületet adtak azoknak a kutatásoknak, amelyek a szervezet saját védekezőképességének fokozásával igyekeznek daganatpusztítást elérni. Az immunonkológiai kezelések a hagyományos kemoterápiás és célzott terápiás lehetőségek mellett a remények szerint érdemben képesek javítani az életkilátásokon a betegek egy részénél. A kezelések gátja lehet ugyanakkor, hogy ma még nem lehet előre megmondani kinek fog használni a kezelés, s ebben a helyzetben a mellékhatások és a több tízmillió forintos kezelési költségek miatt sem lehet egyelőre széleskörű alkalmazásról beszélni. Nagyon fontos hangsúlyozni: az immunterápia a vérben jelenlévő speciális daganatpusztító fehérvérsejt-típusok célzott serkentése révén hathat, aminek semmi köze azokhoz az alternatív készítményekhez, amelyeket az immunrendszer erősítésének ígéretével igyekeznek eladni a betegeknek. Ez utóbbi, gyógyszerként nem törzskönyvezett szerek – amennyiben egyáltalán bármilyen hatásuk van – nemcsak a szervezet, hanem a tumor védekezőképességét is képesek lehetnek javítani, ezáltal ellene hathatnak az onkológiai daganatellenes kezeléseknek.
A tumorszövet onkológiai gyógyszerekkel vagy sugárkezeléssel történő közvetlen elpusztítása mellett az is segíthet a daganatellenes harcban, ha a szervezet saját immunrendszerét rá sikerül bírni arra, hogy idegenként felismerje, s küzdjön a ráksejtek ellen. Ez az immunterápiák alapvető logikája. Az immunrendszerünk egyébként is nap mint nap daganatos sejtek százait pusztítja el minden egyes emberben: a naponta keletkező milliónyi új sejtünk között ugyanis mindig vannak olyanok, amelyek hibásak, s akár rákos elfajulásra is képesek. Annak, hogy mégsem lesz rögtön mindenki rákbeteg, az a magyarázata, hogy ezek a mindenkiben jelenlévő daganatos sejtek vagy életképtelenek vagy a szervezetünk felismeri és elpusztítja azokat. Azonban ahogyan halad előre az életkor, ahogyan egyre több környezeti ártalom (egészségtelen életmódtól például a dohányzással bevitt méreganyagokig, környezetszennyezéstől, UV sugárzástól az állandósuló stresszig) éri a szervezetet, úgy egyre több ráksejt is keletkezik, s ha ehhez az immunrendszer „figyelmetlensége” vagy gyengesége is társul, egyre nő a kockázata annak, hogy valahol a szervezetben a rosszindulatú sejtek megtapadni, szaporodni lesznek képesek.
Tud küzdeni az immunrendszer?
prof. dr. Tímár József
– A szövettani leletekben évtizedek óta leírják a patológusok, hogy egy eltávolított daganat körül van-e vagy nincs gyulladásos sejttömeg. A rosszindulatú bőrrák, a melanoma esetében ma már van arra bizonyíték, hogy jó jel, s jobb életkilátásokat jelez, ha a daganatsejtek körül gyulladást is látunk, mert ez azt jelenti, hogy az immunrendszer mozgósította a védelmi vonalát, s próbál küzdeni a tumorsejtek ellen – magyarázza prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének igazgatója.
– Ha leegyszerűsítjük a képletet, akkor kétféle eset fordul elő: az immunrendszer küzdene a daganat ellen, de a daganat megakadályozza, hogy elegendő számban kialakuljanak az ellene hatékonyan támadni képes T-sejtek. A másik esetben nincsenek jelen a szervezetben a daganatot felismerni és elpusztítani képes T-sejtek – mondja Tímár József, majd két szemléletes példával világítja meg a két eshetőséget.
– Az első esetet úgy képzelhetjük el, mintha az autó egy domboldalon állna, de be van húzva a kézifék. Ha sikerül kiengednünk a féket, az autó legurul a lejtőn, s magától letarolja, ami az útjába kerül. Ha nem lefékezve vannak az immunsejtek, hanem hiányoznak, egy olyan autóval van dolgunk, ami egy sík területen áll egy helyben, s magától semmire sem képes: ekkor gázt kell adni, hogy elinduljon, azaz egy aktívabb beavatkozással először be kell indítani az immunrendszert – szól a példa. A helyzetet árnyalja, hogy a daganatok képesek kijátszani a ráksejt- felismerő mechanizmust és „láthatatlanná” válni az immunsejtek számára, sőt mint más terápiák esetén, az is előfordulhat, hogy a kezdetben hatékony gyógyszer hatástalanná válik, mert a daganatsejtek alkalmazkodnak hozzá.
Túl rafinált ráksejtek
dr. Maráz Anikó
– A prosztatarák egyes típusaiban évek óta alkalmazott klasszikus vakcinákat is tekinthetjük immunterápiának, mert az injekciókkal a szervezet immunválaszát segítjük, hogy a fehérvérsejtek hatékonyabban ismerjék fel és pusztítsák a ráksejteket – jelzi dr. Maráz Anikó, a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikájának adjunktusa, hogy az immunonkológia eredményei egyes területeken már a rutin kezelés részévé váltak. Az utóbbi időszakban az irányította a kutatások fókuszát e szakterület irányába, hogy melanomás betegeknél is jelentősen sikerült javítani az életkilátásokat, utóbb pedig tüdődaganatos betegeknél is sikerült hozzátenni – az előrehaladott stádiumban egyébként igen lehangoló – túlélési időhöz a betegek egy részénél. Amint Maráz Anikó jelzi, vizsgálatok világszerte csaknem minden daganattípusban futnak: veserákban, hólyagdaganatokban, emlőrákban, nőgyógyászati tumorokban egyaránt keresik a lehetőségét az immunterápiák alkalmazásának.
– A fejlődés szemléletváltást is hozhat, mert az immunkezelések eredményeit másként kell értékelnünk, mint a klasszikus onkológiai terápiáknál. Amíg például egy kemoterápiától vagy célzott terápiás gyógyszertől azt várjuk, hogy heteken belül kimutatható legyen a daganatcsökkenés, az immunterápiák hosszabb távon, fél-egy éves távlatban fejtik ki hatásukat. Sőt, a kezelés első időszakában a daganat körüli gyulladásos folyamat fokozódásával úgy tűnhet, mintha a tumor növekedne. Egy hagyományos terápia esetén ilyenkor felfüggesztjük a kezelést vagy gyógyszerváltást javaslunk a hatástalanság miatt, ám az immunterápiáknál ez normális jelenség – magyarázza Maráz Anikó.
A kezelések korlátai
Az immunterápiák bevetésének súlyos korlátai vannak: az eddigi tapasztalatok szerint egy adott daganattípusban a kezelt betegeknek csak kisebb részénél hatnak a kezelések, s ma még nincsenek olyan előjelző markerek, ami alapján hatékonyan ki lehetne választani, hogy kinél lesz hatásos a terápia. Ebben előrelépést kell elérni – egyrészt, hogy felesleges kezelésekkel ne terheljenek meg betegeket, másrészt e gyógyszerek kiugróan magas költségei miatt.
– Az immunterápiák mellékhatásai a hatásmechanizmus jellegéből adódnak: elsősorban nem várt gyulladásokra, a szervezet immunrendszerének „túlpörgéséből” adódó autoimmun reakciókra kell felkészülni. Másrészt a gyógyszerek ára is korlátozó tényező: amíg már a modern célzott onkológiai készítmények némelyike is költségrobbanást idézett elő, hiszen a havi kezelési költségek több százezer forintba vagy milliós nagyságrendű összegbe is kerülhetnek, egy-egy immunterápia akár öt-tíz millió forintos havi kiadást is jelenthet – jelzi Maráz Anikó, hogy orvosi és költségvetési korlátja egyaránt van az új hatóanyagok széles körű alkalmazásának.
– A jövőben vélhetően egyre nagyobb szerepe lesz az immunterápiáknak a daganatellenes kezelésekben, ám le kell szögezni: ezek sem csodaszerek, az előrehaladott folyamatot meggyógyítani nem, lassítani lehetnek képesek a betegek egy részénél. Az immunterápiákra tehát úgy kell tekinteni, mint a jelenleg alkalmazott onkológiai kezelések lehetséges kiegészítőire, amelyek révén szélesedhet az onkológiai terápiás paletta – foglalja össze Maráz Anikó.
Az összefoglaló a Rákgyógyítás Magazin 28. számában jelent meg. A hirdetéseket nem közlő, országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba, s betegszervezetekhez. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével, a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért Alapítvány kiadásában megjelenő ingyenes lap missziója a daganatos betegek és családtagjaik segítése, információs és pszichológiai támogatása.
