Mivel a ráksejtek képesek a véralvadást fokozó, úgynevezett trombogén enzimet is termelni, ezért minden betegnek többszörös a trombóziskockázata. Adott magának a betegnek az alapkockázata, ehhez társul a konkrét daganattípus rizikója, majd a daganatellenes kezelések által tovább növelt kockázat.
A betegek ráktól független, személyes jellemzői: nagyobb a kockázata annak, aki trombofíliával, azaz genetikai trombózishajlammal él (a lakosság mintegy 10 százaléka). Veszélyeztetettebbek a nők, az idősek, a túlsúllyal élők, a tüdőgyulladásban vagy veseelégtelenségben szenvedők, a mozgásukban korlátozottak, illetve azok, akiknek korábban már volt mélyvénás trombózisuk.
A daganattípust tekintve alacsony, közepes és magas trombózis-rizikójú tumorokat különítenek el (trombogenitás). Az emlőrák ebből a szempontból önmagában nem tartozik a magas kockázatú betegségek közé.
A daganatellenes kezelések során a legnagyobb rizikó az operációt követően alakul ki. Kiemelt kockázatúak a nagy műtétek, illetve a kismedencei műtétek, valamint ha az operáció után hosszabb ideig ágyhoz kötött a beteg. A műtét által megnövelt trombóziskockázat nemcsak a lábadozás első napjaira vonatkozik, hanem hónapokon keresztül fennáll: a mélyvénás trombózisok többsége a kórházi kezelést követő 3 hónapon belül következik be.
Egyes onkológiai gyógyszerek is növelik a trombózis valószínűségét. Egyes kemoterápiás hatóanyagok és egyes célzott onkológiai gyógyszerek kifejezetten emelik a kockázatát a trombózisnak, különösen az áttétes betegek onkológiai kezelése során.
Trombózis nemcsak a lábban fordulhat elő, ám többségében az alsó végtag az érintett. A panaszokat az ér elzáródása, a vér pangása okozza. Figyelmeztető jel a két láb aszimmetriája: ha az egyik láb a lábfejnél, a bokánál, a vádlinál vagy a combnál megdagad, megduzzad, izomlázhoz hasonlító vagy lüktető fájdalom jelentkezik, gyanakodni kell a trombózisra. Az érintett rész kipirosodhat, kifényesedhet, a bőrön lilás elszíneződés jelenhet meg, s a felület melegebbé is válhat a környezeténél. De ez nem biztos! A mélyvénás trombózis alattomosan is kialakulhat: az esetek egy jelentős részében nem vagy nem egyértelműen beazonosítható módon okoz tüneteket, ezért fontos ismerni a saját személyes kockázatot, különösen figyelni a jelekre, gyanú esetén pedig azonnal orvoshoz fordulni.
A mélyvénás trombózis legsúlyosabb szövődménye a tüdőembólia: ha a végtagban kialakult vérrög (trombus) leszakad, a vérárammal eljut a tüdőbe, majd ott elzárja valamely tüdőeret. A tüdőembólia súlyosságát az határozza meg, milyen nagy érben akadt el a vérrög. Ha ez egy kisebb tüdőágban történik (mikroembolizáció), nem mindig jelentkeznek tünetek, illetve azok nem erősek. Előfordulhat bizonytalan, elhúzódó mellkasi fájdalom, szívritmus-emelkedés, köhögés, szédülés, felléphetnek fulladásos tünetek, továbbá ismeretlen eredetű láz is felhívhatja az elzáródásra a figyelmet. Ha egy nagyobb tüdőérben történik az elzáródás (embólia), már erősebb köhögés, nehézlégzés, helyi szúró fájdalom is előfordulhat, véres köpet megjelenése sem zárható ki, valamint szintén felszökhet a beteg láza. Ha egy főverőérben történik az elzáródás, hirtelen fellépő, súlyos tünetek jelentkeznek: erős mellkasi fájdalom, erős köhögés, fulladás, az oxigénhiány miatt extrém gyors szívverés, zihálás, hidegrázás, verejtékezés, a pánik pedig tovább ront a helyzeten, nem kizárt az eszméletvesztés, az ájulás sem.
A tüdőembólia és a szívroham tünetei részben hasonlítanak egymásra. Miként az infarktus, úgy a tüdőembólia is életveszélyes állapot, amelynek halálos kimenetele is lehet, ezért azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Ha a beteg nem kórházban tartózkodik, már gyanú esetén is azonnal mentőt kell hívni! Az állapotról, a daganatos betegségről, a folyamatban lévő kezelésekről a lehető legtöbb információt meg kell osztani már telefonon a mentők ügyeletesével, hogy a helyszínre érve minél előbb megkezdhessék az életmentést.
