Gyakran a táplálkozás az a terület, ahol a betegek azt érzik, hogy érdemben aktívan tenni tudnak önmaguk is a javulásért.
Csalódást okozhat a rövid válasz arra a kérdésre, milyen étrend javasolható, mivel erre az a korrekt válasz: kiegyensúlyozott, zöldségekben-gyümölcsökben gazdag, az aktuális állapothoz igazodó táplálkozás. Az egészséges táplálkozás alapelvei ugyanis ugyanazok az egészségesek és a daganattal diagnosztizált betegek számára. Könnyű, vegyes étrend javasolható, amelyben kevés a zsír, a vörös hús, a fehér liszt és a cukor, sok a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona, a baromfihús, a hal. Alapjában véve egy daganatos betegség diagnózisa ugyanis nem igényel „csodadiétát”, hiába keringenek ilyen tanácsok az interneten, ilyen valójában nincs.
Az orvosok és dietetikusok óva intenek az egyoldalú diétáktól, méregtelenítéstől, böjtöléstől, különösen a betegség aktív szakaszában. Egy esetenként ötven-hatvan-hetven éve folytatott étkezési rendnek néhány hetes diétával való „kiböjtölése” nem lehetséges, ennek nincs is értelme. A legfontosabb, hogy a beteg megőrizze erőnlétét, a mellékhatásokkal (hányással, hasmenéssel, étvágytalansággal, emésztési panaszokkal, a száj nyálkahártyájának gyulladásával, depresszióval) sújtott időszakban is elegendő tápanyaghoz jusson, el tudja kerülni a kóros fogyást, a legyengülést. Hosszabb távon pedig úgy kell egészségesebbé tenni a táplálkozást, elérni vagy megtartani az egészséges testsúlyt, hogy a választott életmóddal a beteg azonosulni tudjon, abban örömét is lelje, másként hosszabb távon nem fog működni.
Műtétek után fontos a sebgyógyuláshoz és a felépüléshez az elegendő fehérjefogyasztás. Kemoterápia időszakában is fontos az erőnlét megőrzése, s hogy a beteg a nehézségek közepette is örömöt találjon az evésben. Az étvágytalanság, a hányinger vagy az emésztési panaszok ellenére is törekedni kell a rendszeres és változatos étkezésre. Napjában többször érdemes keveset enni. Az emésztés már a szájban megkezdődik, a színes, szépen tálalt ételek látványa elősegíti a nyálképződést. Szintén segíti az emésztést a falatok alapos megrágása. Kevésbé szabad fűszerezni az ételeket, mert a túl intenzív ízek és szagok irritálók lehetnek, emiatt a máskülönben melegen fogyasztott ételeket is hasznos lehet émelygés idején langyosan tálalni. Ha nyálkahártya- gyulladással küzd a beteg, nehezen nyel, akkor pépesített ételek, krémlevesek, turmixok fogyasztása nyújthat megoldást. Ha a normál étkezéssel nem sikerül elegendő tápanyaghoz jutni, a kezelőorvos receptre felírhat sós és édes ízekben egyaránt elérhető speciális tápszereket.
A betegek olykor sikerként könyvelik el, ha híznak, ám ez nem cél, mert a zsírmennyiség növekedése még inkább megterhelő a szervezet számára, az elhízás növeli a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát, rossz hatással van a hormonháztartásra, krónikus gyulladást idéz elő a szervezetben, összességében mindezzel rontja az életkilátásokat. A rendszeres, a pulzusszámot tartósan megemelő mozgás viszont elengedhetetlen: a mozgás sem gyógyszerrel, sem étrend-kiegészítőkkel, sem egészséges táplálkozással nem helyettesíthető.
Az általános alapelvek ismertetésén túl a dietetikusok rendszerint hangsúlyozzák: nincs egyedül üdvözítő étrend. Ahogyan a rák kezelésének, úgy a táplálkozásnak is személyre szabottnak kell lennie, figyelembe véve az egyéni érzékenységet és ízlést, az otthoni lehetőségeket. Érdemes a kórházban megkeresni a dietetikust, és vele átbeszélni a konyhai teendőket. Mindenkinek sajátos szükségletei vannak, attól függően, hogy a betegség és a kezelések mely fázisában tart. Az ajánlott étrend attól is függ, hogy milyen egyéb társbetegségekre (cukorbetegség, szívbetegség, veseelégtelenség) kell odafigyelni. Alapvető szabály, hogy az étkezések rendszeresek legyenek (ajánlott inkább többször kisebb adagokat fogyasztani), még akkor is, ha a beteg étvágytalan, valamint ügyelni kell az elegendő (napi legalább 2-2,5 liter) folyadékfogyasztásra.
