Onkológiai kislexikon (2.): tumormarkerek

Tumormarkereknek azokat a testazonos anyagokat ” fehérjéket, antigéneket vagy hormonokat ” hívják, amelyek az egészséges szervezetben nem fordulnak elő vagy csak alacsony koncentrációban vannak jelen, ám bizonyos tumorok megnövelhetik az értéküket. A tumormarkerek szűrésre ugyan nem alkalmasak, ám fontos jelzőszámok az onkológiában.

A tumormarkereket típusuktól függően a vérben, a vizeletben vagy a szövettani mintában vizsgálják. Előfordulásuk előrejelezheti egy tumor kiújulását vagy áttétek megjelenését, ám rákszűrésre nem alkalmasak. Ennek az oka, hogy ezen anyagok egy részének koncentrációja például gyulladás hatására is megemelkedhet, illetve vannak olyan esetek is, amikor egy aktív, előrehaladott stádiumban lévő daganatos megbetegedés sem tükröződik egyértelműen a laboratóriumi eredményekben.

A tumormarkerek tehát – típusonként eltérő megbízhatósággal – utalhatnak a szervezetben valamilyen kóros folyamatra, ám önmagukban nem bizonyítják azt, ezért gyanú esetén részletesebb kivizsgálásra, például képalkotó – ultrahang, röntgen, CT, MRI – vizsgálatokra van szükség. A klinikai gyakorlatban a tumormarker-értékeknek a kiindulási állapothoz való viszonyításával elsősorban a rákellenes terápiák hatékonyságát követik.

A normálértékekben az egyes laboratóriumokban eltérések lehetnek, mindig a leleten feltüntetett határértékek a mérvadóak, ám egyetlen érték sosem alkalmas a betegség állapotának megítélésére.

AFP (alfa-foetoprotein): a máj, a here és a petefészek vagy a bélrendszer esetleges tumorgyanújának feltérképezésére, illetve ezen szervek daganatterápiájának értékelésére használható fehérje, értéke súlyos májgyulladásban is növekedhet

CA 125 (cancer antigén): elsősorban petefészekrák esetén megnövekvő antigén, de növekedését nemcsak rosszindulatú folyamat okozhatja

CA 15-3 (cancer antigén): egyes emlőrákok onkológiai terápiájának megítélésére, az áttétgyanú megfogalmazására, illetve a kontrollvizsgálatok során a kiújulási kockázat értékelésére használt antigén

CA 19-9 (cancer antigén): hasnyálmirigyrák esetén megemelkedő antigén, szintnövekedését gyomorrák is kiválthatja

CA 72-4 (cancer antigén): az emésztőrendszer, leginkább a gyomorrák mutatója, amelyet a tumor nyomonkövetésére használnak

CEA (carcinoembyonalis antigén): több tumortípus is megemelheti. A hasnyálmirigyrákok döntő többségében, a tüdőrákok, a májrákok és a vastag- és végbélrákok kétharmadában, az emlőrákok és a méhnyakrákok mintegy felében növekszik meg a szintje, ám dohányosoknál, idült gyulladásban vagy májbetegségben szenvedőknél is megemelkedhet, általában más tumormarkerrel kombinációban vizsgálják

HCG (human chorion gonadotropin): várandós nőkben megemelkedése több tízezerszeres is lehet, ami teljesen egészséges folyamat, ám nem terhes nőkben és férfiakban daganatos folyamatot jelezhet, egyes here-, petefészek-, hasnyálmirigy- és emlőtumorok esetén növekedhet meg az értéke

PSA (prosztataspecifikus antigén): a prosztatában termelődő, az ondó folyékonyságához hozzájáruló fehérje, amelynek szintje prosztatagyulladás és prosztatarák esetén egyaránt megemelkedik

SCC (sqamous cell carcinoma antigén): laphámsejtes rákok, elsősorban fej-nyaki tumorok növelik az értékét, vizsgálata a diagnosztikának és a betegség követésének része

TPA (szöveti polipeptid antigén): értékéből elsősorban a hólyagtumor és a tüdőrák aktivitására lehet következtetni, ám más tumormarkerekkel kombinálva értéke árnyalhatja azok eredményeit is

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 2. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, fájdalomcsillapítás, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.