Édesanyám állapota miatt írok önöknek először, aki már több mint két éve rákos beteg. Mikor először felfedezték nála a betegséget 2008 áprilisában, sokáig – egy évig – nem tudták biztosan megállapítani, hogy milyen eredendő daganatról lehet szó. Egy húsvét körül jelentkező vakbélgyanús fájdalom hívta fel rá a figyelmünket, mellyel édesanyám ultrahangra ment. Az ultrahang alapján megműtötték, kivették a vakbelét, csak a műtét után jött a sokk: nyirokcsomók mindenfelé, és a vakbélnek nem is volt semmi baja.

Ez után jöttek a biopsziák, CT-k, vérvizsgálatok, de nem tudtak rájönni, milyen típusú rákról van szó, az első gyanú a Non-Hodgkin lymphoma volt, de ezt később a biopszia kizárta. 2008 decemberben mégis elkezdték a kezelését Taxol hatóanyagú kemoterápiával, mely némi javulást is hozott nála, azonban kiderült, hogy allergiás a Taxolra, ezért nem adhatták neki tovább. Újabb kemoterápia következett, ezek azonban nem használtak semennyit, főleg azért, mert az eredendő daganat ismerete nélkül adták.

A betegség, ami nyirokcsomó megnagyobbodásokkal kezdődött, májáttéttel folytatódott, majd tavaly, 2009 nyarán felfedezték a gyomrában az újabb daganatot – amiről aztán kiderült, hogy nagy valószínűséggel az eredő daganat. Az orvosok sem értették, miért csak most mutatkozott meg, eddig nem vették észre, vagy nem tudom, de tény, hogy ott van. Augusztustól célzottan adtak gyomorrákra Platinum-Xeloda kemoterápiát, 6 kezelést, mely egészen idén februárig jelentős javulást hozott nála. A gyomordaganat mérete csökkent, a májáttétek is némileg összébb húzódtak, a hasi nyirokcsomók pedig eltűntek.

A kezelőorvosa azonban azt mondta, hogy 6 kezelésnél többet nem adhatnak ebből a fajtából, mert nagyon megterhelné a szervezetét, és most várjunk néhány hónapot a következő CT vizsgálatig, hogy újra növekedni kezd-e a daganat vagy sem.

Most, május közepén volt az újabb CT, ami sajnos némi rosszabbodást mutatott ki: a májáttétek növekedtek mindkét segmentumban (eddig is mindkét segmentumban számos góc volt), a gyomor daganat viszont úgy vettük ki, hogy stagnál február óta. A nyirokcsomók a hasi részen újra megjelentek, de egyelőre csak 10 mm-nél kisebbek, illetve van egy, a legnagyobb, mely 27 mm-es. Korábban, mikor a legrosszabb volt a helyzet, tavaly augusztusban a Xeloda kezelés előtt, a legnagyobb nyirokcsomó 10 cm-es volt, A gyomordaganat 40 mm-es (ez most is ekkora), a májban pedig 40-45 mm-es volt a legnagyobb góc (ez a kezelések alatt 38-re csökkent, most viszont 50-re növekedett).

Sokat olvastam a gyomorrákról, a túlélési esélyekről, és tisztában vagyok vele, hogy a felső gyomorszakaszban található daganat kiterjedt májáttéttel és nyirokcsomókkal a legrosszabb túlélési esélyekkel kecsegtet. Viszont nem tudom, hogy egy több mint két éve ilyen súlyos áttétes beteg állapotának milyennek kellene lennie. Édesanyám betegtársai között több olyat is láttunk, aki pár hónap alatt teljesen leromlott, felkelni sem bírt, a szervek felmondták a szolgálatot, és volt olyan ismerőse, aki fél év alatt meghalt egy a gyomorráknál jóval jobb túlélési esélyeket jelentő vastagbélráktól, holott áttétei sem voltak.

Azért kérdezem ezt, mert édesanyámnak egyáltalán semmilyen fájdalmai nincsenek, életerős, életvidám, a fizikai teljesítőképessége alig romlott valamit, az is csak a kemoterápia megkezdése óta, amit ugyan nagyon megszenvedett a mellékhatások miatt, de használt. Szóval semmi fájdalom (leszámítva enyhe, szerinte fájdalomnak sem nevezhető szurkálást a mája alatt, mely olyan ritkán jelentkezik, hogy hetek telnek el közötte, és akkor is csak egy-kettő apró szúrás). Azt mondja, hogy korábban sem érzett semmi fájdalmat, egyedül a kemoterápia miatt gyöngült le, és akkor is csak a várható „normális” mellékhatások jöttek elő, amik biztosan attól voltak.

A daganat gyakorlatilag mintha ott sem lenne. Nincs sárgaság, a szervek funkciója tökéletes, nincs újabb áttét, nincs hányinger, nincsenek emésztési zavarok, sem szédülés, sem láz, sem fogyás (fogyás csak a betegség legkorábbi szakaszában volt, akkor elég jelentős, 2008 áprilisában, 78 kg-ról 59-re fogyott, de azóta felszedte 65-70 kg-ra, és tartja; egyébként a hízás még a sikeres Xeloda kezelés előtt elkezdődött, és gyanítjuk azt is, hogy az első fogyás leglényegesebb kiváltó oka nem is a betegség volt, hanem édesapám tragikus halála, ami pont akkor történt, mikor felfedezték édesanyám betegségét).

A további jellemző daganatos tünetek sem jelentkeznek. Elég vadul hangozhat, ha ezt mondom, de tény: ha nem tudnánk, hogy egy ennyire komoly áttétes rák van a szervezetében, azt hihetnénk, hogy tökéletesen, teljesen egészséges. Már lassan két és fél éve! Hogy van ez?

Arról szeretnék tájékoztatást kapni önöktől, hogy ez mennyire gyakori jelenség – mármint a betegség következményeinek a látszólagos hiánya?
Tisztában vagyok vele, hogy ha nem kezelnék tovább, előbb-utóbb végzetessé válna a betegség, nem élek álomvilágban, ezt ő is és én is értjük. De szeretnénk, ha ez az állapot minél tovább fennmaradna, ha lehet addig, míg ez a kevés gyógyulási eséllyel kecsegtető betegség talán mégis meggyógyul egy újabb kemoterápiától. Mert akár 20 % a túlélés esélye, akár nem, az akkor is azt jelenti, hogy volt, aki már meggyógyult ilyen betegségből, még ha áttétes is volt, különben az a 20% nulla lenne.

Elvégre már a 6 fajta/féle kemoterápia közül, amiből 5-öt „vaktában” adtak, az eredő daganat ismerete nélkül, 2 használt. Lehet három is, csak ne váljon rezisztenssé a daganat!

Ez a második kérdésem: mindig minden esetben rezisztens lesz egy idő után a daganat a kemoterápiára, vagy ez csak az esetek egy részében következik be? És ha rezisztensé válik, akkor másik fajta kemoterápia talán újra hathat ellene?