Gyomorrák májáttéttel: miért nincsenek tünetek?

Édesanyám állapota miatt írok önöknek először, aki már több mint két éve rákos beteg. Mikor először felfedezték nála a betegséget 2008 áprilisában, sokáig – egy évig – nem tudták biztosan megállapítani, hogy milyen eredendő daganatról lehet szó. Egy húsvét körül jelentkező vakbélgyanús fájdalom hívta fel rá a figyelmünket, mellyel édesanyám ultrahangra ment. Az ultrahang alapján megműtötték, kivették a vakbelét, csak a műtét után jött a sokk: nyirokcsomók mindenfelé, és a vakbélnek nem is volt semmi baja.

Ez után jöttek a biopsziák, CT-k, vérvizsgálatok, de nem tudtak rájönni, milyen típusú rákról van szó, az első gyanú a Non-Hodgkin lymphoma volt, de ezt később a biopszia kizárta. 2008 decemberben mégis elkezdték a kezelését Taxol hatóanyagú kemoterápiával, mely némi javulást is hozott nála, azonban kiderült, hogy allergiás a Taxolra, ezért nem adhatták neki tovább. Újabb kemoterápia következett, ezek azonban nem használtak semennyit, főleg azért, mert az eredendő daganat ismerete nélkül adták.

A betegség, ami nyirokcsomó megnagyobbodásokkal kezdődött, májáttéttel folytatódott, majd tavaly, 2009 nyarán felfedezték a gyomrában az újabb daganatot – amiről aztán kiderült, hogy nagy valószínűséggel az eredő daganat. Az orvosok sem értették, miért csak most mutatkozott meg, eddig nem vették észre, vagy nem tudom, de tény, hogy ott van. Augusztustól célzottan adtak gyomorrákra Platinum-Xeloda kemoterápiát, 6 kezelést, mely egészen idén februárig jelentős javulást hozott nála. A gyomordaganat mérete csökkent, a májáttétek is némileg összébb húzódtak, a hasi nyirokcsomók pedig eltűntek.

A kezelőorvosa azonban azt mondta, hogy 6 kezelésnél többet nem adhatnak ebből a fajtából, mert nagyon megterhelné a szervezetét, és most várjunk néhány hónapot a következő CT vizsgálatig, hogy újra növekedni kezd-e a daganat vagy sem.

Most, május közepén volt az újabb CT, ami sajnos némi rosszabbodást mutatott ki: a májáttétek növekedtek mindkét segmentumban (eddig is mindkét segmentumban számos góc volt), a gyomor daganat viszont úgy vettük ki, hogy stagnál február óta. A nyirokcsomók a hasi részen újra megjelentek, de egyelőre csak 10 mm-nél kisebbek, illetve van egy, a legnagyobb, mely 27 mm-es. Korábban, mikor a legrosszabb volt a helyzet, tavaly augusztusban a Xeloda kezelés előtt, a legnagyobb nyirokcsomó 10 cm-es volt, A gyomordaganat 40 mm-es (ez most is ekkora), a májban pedig 40-45 mm-es volt a legnagyobb góc (ez a kezelések alatt 38-re csökkent, most viszont 50-re növekedett).

Sokat olvastam a gyomorrákról, a túlélési esélyekről, és tisztában vagyok vele, hogy a felső gyomorszakaszban található daganat kiterjedt májáttéttel és nyirokcsomókkal a legrosszabb túlélési esélyekkel kecsegtet. Viszont nem tudom, hogy egy több mint két éve ilyen súlyos áttétes beteg állapotának milyennek kellene lennie. Édesanyám betegtársai között több olyat is láttunk, aki pár hónap alatt teljesen leromlott, felkelni sem bírt, a szervek felmondták a szolgálatot, és volt olyan ismerőse, aki fél év alatt meghalt egy a gyomorráknál jóval jobb túlélési esélyeket jelentő vastagbélráktól, holott áttétei sem voltak.

Azért kérdezem ezt, mert édesanyámnak egyáltalán semmilyen fájdalmai nincsenek, életerős, életvidám, a fizikai teljesítőképessége alig romlott valamit, az is csak a kemoterápia megkezdése óta, amit ugyan nagyon megszenvedett a mellékhatások miatt, de használt. Szóval semmi fájdalom (leszámítva enyhe, szerinte fájdalomnak sem nevezhető szurkálást a mája alatt, mely olyan ritkán jelentkezik, hogy hetek telnek el közötte, és akkor is csak egy-kettő apró szúrás). Azt mondja, hogy korábban sem érzett semmi fájdalmat, egyedül a kemoterápia miatt gyöngült le, és akkor is csak a várható „normális” mellékhatások jöttek elő, amik biztosan attól voltak.

A daganat gyakorlatilag mintha ott sem lenne. Nincs sárgaság, a szervek funkciója tökéletes, nincs újabb áttét, nincs hányinger, nincsenek emésztési zavarok, sem szédülés, sem láz, sem fogyás (fogyás csak a betegség legkorábbi szakaszában volt, akkor elég jelentős, 2008 áprilisában, 78 kg-ról 59-re fogyott, de azóta felszedte 65-70 kg-ra, és tartja; egyébként a hízás még a sikeres Xeloda kezelés előtt elkezdődött, és gyanítjuk azt is, hogy az első fogyás leglényegesebb kiváltó oka nem is a betegség volt, hanem édesapám tragikus halála, ami pont akkor történt, mikor felfedezték édesanyám betegségét).

A további jellemző daganatos tünetek sem jelentkeznek. Elég vadul hangozhat, ha ezt mondom, de tény: ha nem tudnánk, hogy egy ennyire komoly áttétes rák van a szervezetében, azt hihetnénk, hogy tökéletesen, teljesen egészséges. Már lassan két és fél éve! Hogy van ez?

Arról szeretnék tájékoztatást kapni önöktől, hogy ez mennyire gyakori jelenség – mármint a betegség következményeinek a látszólagos hiánya?
Tisztában vagyok vele, hogy ha nem kezelnék tovább, előbb-utóbb végzetessé válna a betegség, nem élek álomvilágban, ezt ő is és én is értjük. De szeretnénk, ha ez az állapot minél tovább fennmaradna, ha lehet addig, míg ez a kevés gyógyulási eséllyel kecsegtető betegség talán mégis meggyógyul egy újabb kemoterápiától. Mert akár 20 % a túlélés esélye, akár nem, az akkor is azt jelenti, hogy volt, aki már meggyógyult ilyen betegségből, még ha áttétes is volt, különben az a 20% nulla lenne.

Elvégre már a 6 fajta/féle kemoterápia közül, amiből 5-öt „vaktában” adtak, az eredő daganat ismerete nélkül, 2 használt. Lehet három is, csak ne váljon rezisztenssé a daganat!

Ez a második kérdésem: mindig minden esetben rezisztens lesz egy idő után a daganat a kemoterápiára, vagy ez csak az esetek egy részében következik be? És ha rezisztensé válik, akkor másik fajta kemoterápia talán újra hathat ellene?

A daganatos betegségek lefolyása, illetve az egyes betegek és betegségek esetében a kezelésre adott válasz között jelentős eltérés lehet. Van, amikor a betegség eleve lassabb lefolyású, van, amikor nem, és van amikor nagyon jól reagál a kemoterápiás kezelésekre.

Ezért is nem szeretnek/tudnak az orvosok jóslásokba bocsátkozni a várható betegséglefolyást, a várható túlélést illetően, mert egy betegség felfedezésekor, amikor egy pillanatkép áll rendelkezésre a betegség kiterjedtségéről, de nem ismert annak biológiai viselkedése, illetve az onkológiai kezelésekre való érzékenysége, csak nagyon tág határok között lehet „jósolni”.

El kell mondanunk: a túlélési százalékok, amelyekre levelében hivatkozik, ebben az esetben sajnos túlzottan reménykeltőek, ha általánosságban beszélünk májáttéteket adó gyomordaganatról. Valószínű, hogy ezek a százalékok nem a teljes gyógyulásra, inkább az 5 éves túlélésre vonatkoznak (vagyis arra, hogy egy bizonyos stádiumban felfedezett betegségnél a betegek hány százaléka lesz életben a diagnózis felállítása után 5 évvel).

A második kérdésre az válaszolható, hogy a rosszindulatú daganatok gyógyszerrezisztenciája valós problémája az onkológiai kezeléseknek. Az egyes szerek vagy kombinációk azokra a sejtekre hatnak, azokat pusztítják, amelyek érzékenyek az adott gyógyszerre, gyógyszerekre és/vagy a sugárkezelésre.

Ezeknek a sejteknek a pusztulása mellett azonban növekednek-szaporodnak azok a sejtek, amelyek az adott kezelési kombinációra nem érzékenyek, s ez egy idő után a daganatos gócok méretének növekedését eredményezheti, vagy újabb gócok láthatóvá válását, amelyek ilyenkor kicsiny, esetleg még a képalkotó vizsgálatokon nem látható áttétes daganat-sejthalmazból fejlődnek látható méretűvé (mikrometasztázisból metasztázissá).

Ilyenkor, amennyiben van még olyan gyógyszer, amelyet remélhetőleg eredményesen lehet adni, újabb daganatgátló kezelésre, pl. kemoterápiás kombinációra váltanak az onkológusok, azt remélve, hogy azok a sejtek, amelyek az előző kezelésre rezisztensek voltak, az újabb szerekre reagálnak, vagyis az újabb szerek képesek gátolni növekedésüket, osztódásukat, illetve el tudják pusztítani ezeket a sejteket.

Kapcsolódó cikkek:
Gyomorrák
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések
Alternatív kezelések: miért nem foglalunk állást?
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen
Onkológiai kislexikon (2.): tumormarkerek

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Gyomorrák májátéttel, veseáttéttel 29 évesen
Gyomorműtét és B12 vitamin

Gyomorrák: kemoterápia okozta bőrelváltozás
Áttétes gyomortumor

Gyomorrák túlélési esélyek

Táplálkozás gyomorrákban
Gyomorrák, nyelőcsőrák 40 évesen
Ödéma gyomorműtét után
Gyomorrák, állapotrosszabodás
Áttétes gyomorrák, vizesedés
Baktériumfertőzés: gyomorfekély és gyomorrák
Gyomorfekély és gyomorrák
Gyomorpolip és tumormarker
Tumor vizsgálati értékei
Gyomorrák: legyen műtét?
Szétterjedt, műthetetlen gyomorrák
Életkedv áttétes gyomorrákkal
Gyomorrák: élet gyomor nélkül
Étkezés gyomor nélkül
Édesanyám gyomorrákos
Hányás kemoterápia után
Gyomorrák műtétje 29 évesen
Munkavállalás gyomorrák után
Gyomorműtét utáni kemoterápia
Gyomorrák lehetséges kezelése
Gyomorrák, tüdőárnyék
Gyomorrák ellátása
Műtét áttétes gyomorrákban?
Gyomorrák kemoterápiája
Súlyos gyomorrák
Gyomorrák, lecsapolás
Gyomorműtét utáni vizsgálatok
Gyomordaganat gyógyítása
Gyomorrák: 4 évvel műtét után
Súlyos gyomorrák 20 évesen
Teljes gyomoreltávolítás után májáttét
Táplálkozás gyomor nélkül
Májáttétes gyomorrák
Burjánzó tumor és tápszerek
Infiltrált, műthetetlen gyomor
Gyomorrák alternatív kezelése
Gyomorrák, 72-4 tumormarker

Top